Abban az időben, amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: „Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.” Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene. Mert ha nem, követséget küld hozzá, amikor még messze van, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”
Lk 14,25-33
Elmélkedés
Az evangéliumi jelenet helyszíne továbbra is annak a farizeusnak a háza, aki többek között Jézust is vendégül látja. Miután Jézus arról beszélt a vendéglátónak, hogy olyanokat kell meghívni vendégségbe, akik azt nem tudják viszonozni, ezért majd a feltámadáskor Istentől fog jutalmat kapni, valaki a vendégek közül egy korabeli mondást idéz: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában.” A megjegyzésre Jézus újabb példabeszédet mond. A történet szerint egy ember szolgái által lakomára hívja a vendégeket. Nem derül ki, hogy milyen alkalomról van szó, de az a tény, hogy „sok vendéget” meghívott, arra enged következtetni, hogy egy különleges alkalomról van szó. Ezt támasztja alá, hogy a Máté szerinti evangélium szövege királyt említ, aki fiának rendez lakomát (vö. Mt 22,1-14).
A cselekmény nem várt fordulattal folytatódik, a meghívottak visszautasítják a meghívást, mindenféle mondvacsinált indokkal. A meghívottak mindegyike fontosabbnak tartja saját teendőjét, mint az együttlétet az őt meghívó személlyel. A visszautasítás indokai különbözőek: a földbirtokkal kell foglalkozni, munka, családi kötelességek. Kétezer év elteltével ugyanezeket az indokokat halljuk azoktól, akiknek nincs ideje vallásukat gyakorolni, amely egyik formája, hogy visszautasítják Jézus meghívását az ő lakomájára, a szentmisére.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Te nem csupán szeretetet érzel a teremtmények, s köztük legfőképpen irántunk, emberek iránt, hanem te magad vagy a szeretet. Amikor téged keresünk, mindig a szeretetet keressük. Amikor téged akarunk egyre jobban megismerni, akkor a szeretetet akarjuk megismerni. Amikor utánad vágyakozunk, végső soron a szeretetre, a tökéletes szeretetre vágyakozunk. Ébressz rá minket arra az igazságra, hogy amikor meghívsz minket a veled való életre, akkor a szeretetben való életre hívsz bennünket!
Horváth István Sándor (Ph 88)
