Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Étkezés közben a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”
Lk 14,12-14
Elmélkedés
A mai evangélium előzményében, amelyet halottak napja miatt nem olvastunk szombaton, Jézus a vendégekhez fordul azzal a tanáccsal, hogy a lakomákon ne keressék az első helyeket, mert később érkezhet magasabb rangú személy, akinek át kell majd adniuk a helyet. Ha az utolsó helyet választják, akkor elkerülhetik ezt a megszégyenülést, sőt, inkább őket fogják megtisztelőbb helyre ültetni (vö. Lk 14,7-11).
A vendégek után a vendéglátóhoz fordul Jézus, hogy neki is tanácsot adjon. Ezt olvassuk a mai nap evangéliumában. A tanács arra vonatkozik, hogy kiket hívjon meg magához. A tanácsot nem érdemes úgy értelmeznünk, hogy egyáltalán nincs helye a családi összejöveteleknek, mert nem a rokoni és baráti kapcsolatok megszüntetése a cél. Az ő említésük jelen esetben azt szolgálja, hogy a másik oldal nagyobb hangsúlyt kapjon. A cél ugyanis az, hogy a kölcsönösség szintjét át lehessen lépni. Ha valaki azért lát vendégül másokat, hogy ők majd viszonozzák a meghívást, annak a tette nem számít önzetlen jócselekedetnek. A jótett alapja ugyanis az önzetlenségben, az ingyenességben van. A szegények, a bénák, a sánták és a vakok nem fogják viszonozni a meghívást, ezért fogja nagyra értékelni Isten mindazt, amiről az ő javukra mondunk le. Az ilyen nagylelkű cselekedeteket Isten fogja megjutalmazni.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te az örök élet tanításának jó magját veted el szívünkbe. Segíts, hogy jó, termékeny talajra hulljon lelkemben az isteni üzenet! Segíts, hogy a megértés szándékával hallgassam, olvassam Isten szavát! Segíts, hogy értelmemmel és akaratommal befogadjam Isten országát, mint lelki valóságot! Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezet. Segíts törekvésemben, hogy megéljem, megvalósítsam mindazt, amit közölsz velem. Add, hogy küldetésemnek tekintsem az örömhír hirdetését!
Horváth István Sándor (Ph 88)
