Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”
Mt 5,1-12a
Elmélkedés
Az életszentség útján
Mindenszentek napján, azokat az embereket ünnepeljük, akiknek sikerült az életszentség megvalósítása. Ha néha „földön járó angyaloknak” is nevezzük őket, nem angyalok voltak ők, hanem emberek, akik hozzánk hasonlóan megtapasztalták az életben saját gyengeségeiket és kicsinységüket, de Isten kegyelmével önmaguk fölé tudtak nőni. Megértették, hogy egészen kicsivé kell válniuk ahhoz, hogy Krisztus tudjon növekedni bennük és meg kell halniuk önmaguk számára ahhoz, hogy Krisztus éljen bennük. Ne képzeljük azt, hogy teljesen bűntelen volt az ő életük! Ismerték gyarlóságaikat, de küzdöttek ellene. Nem szentként születtek, de szentté alakították életüket. Megtérésük, lelki felemelkedésük példa számunkra, hogy ne féljünk életünket egészen odaadni Istennek. A szentek nem állnak messze tőlünk, Isten segítségével mindannyian képesek vagyunk arra, amit ők tettek! Csak annyi kell, hogy teljes szívünkből szeressük Istent, komolyan elkötelezzük magunkat a keresztény életre, következetesen valljuk meg hitünket, legyünk nagylelkűek testvéreink szolgálatában, tevékenyen vegyünk részt az egyház életében és küldetésében, s ezen életprogram megvalósításához merítsünk erőt Isten Igéjének hallgatásából és a szentségekből, különösen is az Eucharisztiából és a bűnbocsánatból. Mi is megtehetjük azt, amit a szentek megvalósítottak!
A szentek nemcsak példát adnak nekünk életükkel, hanem közbenjárásukat is kérhetjük önmagunkért és szeretteinkért. Nem a szentek teljesítik kéréseinket, hanem maga Krisztus, de ők is támogatják fohászainkat. Sok hívő zavarban van, hogy mire jó ez a közbenjárás. A Mindenszentek litániája, amely a középkorig az Egyház egyetlen litániája volt, és amelynek jelentőségét talán az bizonyítja leginkább, hogy a legnagyobb ünnepünk, a húsvéti vigília szertartásában is helye van, nagyon szépen megvilágítja ennek értelmét. A Mindenszentek litániájában a szentek felsorolását követi a tulajdonképpeni lényegi rész, amelyben azért imádkozunk, hogy Krisztus az ő megtestesülése, születése, keresztsége, szenvedése, halála, feltámadása, mennybemenetele, a Szentlélek kiáradása és újbóli eljövetele által mentsen meg minket a gonosztól, a bűntől és az örök haláltól. Ezután Urunk segítségét kérjük, hogy bűnbánatra vezéreljen minket, megőrizzen minket szolgálatában, kormányozza az Egyházat, megadja a keresztények egységét és minden embert elvezessen az evangélium világosságára. A nevek előzetes felsorolásával mintegy előrebocsátjuk a szenteket, hogy segítsenek minket ezen kéréseink megvalósulásában. Azt is mutatja ez az imádság, hogy nem csupán egy kisebb közösség imádkozik, hanem a vándorló Egyház földön élő tagjai és a megdicsőült Egyház mennyei tagjai együttesen fohászkodnak Istenhez.
A mai ünnep arra bátorít bennünket, hogy lépjünk a szentek nyomába és induljunk el az életszentség útján! Ez az út a Krisztus által ajánlott boldogság útja, amelyről az evangéliumban hallottunk. Az igazi boldogságot a szegények, a sírók, a szelídek, az igazságra szomjazók, az irgalmasok, a tisztaszívűek, a békességszerzők, és az üldözést szenvedettek találják meg, mert ez a boldogság maga az örök élet, amelyet hitünk szerint Isten már megadott a szenteknek, s amely a mi jutalmunk is lehet. Nem mondhatjuk, hogy könnyű ez az út. Éppen ellenkezőleg, nehéz út, az örök életre vezető szűk ösvény, igazi keresztút. Kereszthordozás nélkül viszont nincs szentség, nincs élet nincs örök élet és nincs üdvösség. Ha követni akarjuk Jézust, járjunk példaképeink, a szentek nyomában, vegyük fel keresztünket és így kövessük Urunkat, hogy eljussunk az örök életre és az örök boldogságra, ahová a szentek már eljutottak! Ne féljünk szentté válni! Legyünk szentekké!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Gyújtsd fel szívünkben a szeretet tüzét, hogy szereteted által szentté legyünk! Add nekünk az irántad való szeretetet és az emberek felé forduló önfeláldozó szeretetet! Megdicsőült szentjeid csodálatos élete adjon erőt, hogy felismerjük hivatásunkat és magunk is jellé, szereteted, jóságod jelévé váljunk a világban! A szentek és boldogok életpéldája újítson meg minket a vallásosságban, hitünk gyakorlásában és az evangélium megélésében! Segíts minket, Istenünk, hogy úrrá tudjunk lenni emberi gyengeségeinken, legyőzzük bűneinket és szentek legyünk!
Horváth István Sándor (Ph 88)
