Abban az időben: Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban elutasították őket. Amikor Jézus meglátta ezt, megharagudott, és ezt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda.” Azután ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve, megáldotta őket.
Mk 10,13-16
Elmélkedés
A mai evangéliumi történet azzal kezdődik, hogy kisgyermekeket hoznak Jézushoz azzal a szándékkal, hogy tegye rájuk a kezét. Márk evangélista leírása azt sugallja, hogy áldásért viszik a gyerekeket az Úrhoz. A kérés, hogy Jézus „tegye rájuk a kezét” emlékezetünkbe idézi azokat a csodás gyógyításokat, amikor Jézus kezével megérinti a betegeket, éppen ezért nem kizárt, hogy esetleg beteg gyermekekről van szó, bár a szövegben nincs erre vonatkozó kifejezett utalás.
A tanítványok ez esetben önkényesen cselekszenek és igyekeznek távol tartani a gyermekeket Mesterüktől. Talán Jézust akarták kímélni, hogy nyugodtan taníthasson vagy gyógyíthasson, s tevékenységében ne zavarják meg a gyermekek. Magatartásukat indokolná a korabeli társadalmi szokás, miszerint a gyermekek nem avatkozhattak bele a felnőttek ügyeibe. Ez a szokás nem akadályozhatja meg Jézust szolgálatában, aki más alkalmakkor is átlépte a törvények és szokások rendjét az emberek érdekében. Az Úr tehát helyteleníti a tanítványok cselekedetét, majd szeretettel magához hívja a gyermekeket. Ezt követően Jézus a gyermeki lelkületet példaként állítja: „ilyeneké az Isten országa.” A gyermek mindig nyitott és elfogadó, rászorul mások odafigyelésére és gondoskodására. Ehhez hasonlóan nem kiérdemeljük Isten országát, hanem elfogadjuk azt Istentől.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem, minden a végtelen szeretetedből származik, ezért mindenért hálát adok. Hálás vagyok azért, amit adtál, s amit elvettél. Hálás vagyok jó képességeimért és gyengeségeimért egyaránt. Hálás vagyok az örömért és szenvedésért. Hálás vagyok segítségedért és életem nehéz helyzeteiért. Hálás vagyok irgalmadért, s azért, hogy üdvözíteni akarsz. Uram, taníts meg hálásnak lenni! Taníts meg észrevenni a legkisebb dolgokat is az életben, akár tőled, akár embertársaimtól kaptam azokat! Taníts meg arra, hogy a hálámat mindig ki tudjam fejezni!
Horváth István Sándor (Ph 88)
