Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!”
Mt 5,43-48
Elmélkedés
Jézus ismét a régi törvénnyel kezdi tanítását: „Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!” A kijelentés első része megtalálható az ószövetségben, a Leviták könyvében: „Szeresd felebarátodat, mint te magadat – én vagyok az Úr” (Lev 19,18). A kijelentés második részét viszont hiába keressük az ószövetségi iratokban. A „gyűlöld ellenségedet” elv valójában inkább a korabeli közfelfogást tükrözte. Az ószövetségi könyvekben ennek az ellenkezőjére találunk példákat. A Leviták könyvében ez áll: „Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta” (Lev 19,17). Sirák fia könyvében pedig kifejezetten megjelenik a megbocsátás gondolata: „Gondolj a törvényre, az Istennel kötött szövetségre, ne gyűlöld embertársad, nézd el a sértést” (Sir 28,7).
Jézus új parancsa így hangzik: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket.” Nem Krisztushoz méltó lelkület az, ha valakit a gyűlölet vagy a bosszúállás vezet. Kétségtelen, hogy ezek az érzések jelen vannak az emberben, amikor valamilyen sérelmet szenved el. Ugyanakkor ezek a negatív érzések nem alkalmasak arra, hogy legyőzzük a rosszat. Ha pedig engedjük, hogy ezek az érzések megerősödjenek bennünk, abból előbb-utóbb rossz cselekedetek is fognak következni. A rossz, a gonosz egyedül a szeretet erejével győzhető le.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Neved megvallása a te személyedhez és az általad létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az apostolok azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék a te nevedet, a te személyedet az emberekkel, ugyanúgy nekünk is életünk példájával kell dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így az üdvösség megvalósulását szolgáljuk a világban. Neved megvallásával kifejezzük, hogy az üdvösségre törekszünk.
Horváth István Sándor (Ph 88)
