Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson. És ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét – kivéve hűtlenség esetét –, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül, házasságtörést követ el.”
Mt 5,27-32
Elmélkedés
Jézus a túlzás eszközét alkalmazza a mai evangéliumban olvasott mondásainál, hogy kizökkentse hallgatóit megszokott gondolkodásukból. A szem kivájása és a kéz levágása kifejezéseket nem kell úgy értenünk, mintha Jézus öncsonkításra buzdítana bárkit is, hanem a bűn súlyosságát emelik ki. Arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy az üdvösség mindennél fontosabb. Lelkünk üdvössége érdekében mindentől érdemes megszabadulnunk, ami akadályoz bennünket és minden lelki eszközzel élnünk kell, ami az üdvösség felé segít minket. Isten felkínálja számunkra az örök élet nagy lehetőségét, de akaratunk ellenére nem kényszeríti ránk. Megmutatja nekünk Fia, Jézus által az utat, amelyen eljuthatunk hozzá.
A házasság értékéről tanítva Jézusnak egyértelműen az a szándéka, hogy a bűnre vezető út legelején megállítsa az embert. A bűn ugyanis nem mindjárt a cselekedetekkel, hanem a bűnös vággyal kezdődik, amelyet újabb és újabb bűnös gondolatok követnek, majd pedig olyat tesz az ember, ami bűnnek minősül. Aki kitart a bűnben és nem tesz meg mindent azért, hogy bűnös állapotából megszabaduljon, az a kárhozatra jut. A bűnnek tehát nem csupán evilági következményei lehetnek, hanem az a távolabbi hatása, hogy az üdvösségét teszi kockára az, aki kitart a bűnben. Megteszek-e mindent lelkem üdvössége érdekében?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem! Te vagy, aki megalkottál és ismersz. Tőled kaptam az életemet, képességeimet, embertársakat magam mellé és naponta a számtalan kegyelmet. Minden talentumot azért adsz, hogy akaratodat teljesítsem. Hiszem, hogy minden embert üdvözíteni akarsz. Vonj be engem is tervedbe, hogy minél több embernek el tudjalak vinni! Ígérem, mások elől nem rejtem el azokat a dolgokat, amelyek az életemben jóságodat és szeretetedet hirdetik, hanem azért fáradozok, hogy szereteted terjedjen a világban.
Horváth István Sándor (Ph 88)
