Abban az időben Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”
Mt 13,1-9
Elmélkedés
A tanító Krisztust szemlélve felkelti figyelmünket az a tény, hogy az Úr szavainak tekintélye, meggyőző ereje abból fakad, hogy kijelentései, példabeszédei, de még a vitái is elszakíthatatlanok személyétől, egész életétől. Szavai és életmódja egységben vannak. Az evangéliumokat olvasva Krisztus egész élete tanításként tárul elénk. A néphez intézett beszédei, a betegekkel tett csodái, az emberekkel való találkozásai és beszélgetései, az Atyához szóló imái mind-mind tanítást, üzenetet hordoznak, amely jó magként hull az emberek szívébe, s ennek köszönhetően elkezd megvalósulni és növekedni Isten országa. Az Egyház ezt a magvetést folytatja.
Isten országának növekedése, az Egyház fejlődése nagymértékben függ attól, hogy milyen talajra hull lelkünkben az igazság tanítása. Márpedig Isten országának termést kell érlelnie, állandóan növekednie kell, s nem állhat meg a fejlődésben. Ne várjunk gyors, hirtelen történő lelki növekedést se magunkban, se másokban, hiszen mindennek megvan a maga természetes rendje. A kitartó, hűséges, de esetleg lassúbb fejlődés sokszor többnek bizonyul a hirtelen lelkesedésnél, amely hamar véget érhet. Isten szava nem üvegházban növekszik lelkünkben, ahol a legideálisabbak volnának a körülmények, hanem sokszor ki van téve a viszontagságoknak és a viharoknak. De még a nehéz körülmények között is, kint a világi gondok szabad földjében is képesek vagyunk bőséges termést hozni.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A te tanításod jó magként, tiszta búzaként hull a szívünkbe. Nem haszontalan gyomnövény, amit ki kellene irtani. Miközben te az üdvösség tanításának jó magját veted el szívünkbe, a sátán a hazugság, a megtévesztés magjait igyekszik belénk ültetni. Adj nekünk bölcsességet, hogy meg tudjuk különböztetni a jót és a rosszat! Adj nekünk okosságot, hogy ne essünk a gonosz lélek csapdájába, aki a rosszat jónak tünteti fel, és nem engedi, hogy a dolgok mélyén észrevegyük a rossz szándékot, a helytelen célt. Az örömhír, az üdvözítő üzenet a feltámadás örömében születik meg. Tanításodat akkor értjük meg és valósítjuk meg, ha meghalunk a bűnnek és új életre támadunk Istenben.
Horváth István Sándor (Ph 88)
