Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8
Elmélkedés
Jézus hasonlata a szőlőről nem előzmények nélküli az ószövetségben. Izajás próféta könyvében arról olvasunk, hogy Izrael népe, a választott nép Isten szőlőskertje, amelyet maga Isten gondoz (vö. Iz 5,1-7). Jézus kissé más értelemben használja a képet, itt az ő és a tanítványai közti kapcsolatot írja le. „Én vagyok az igazi szőlőtő” – mondja magáról. Mind az egyének, mind a közösségek számára a természetfeletti élet forrása Jézus. Őhozzá kell kapcsolódnunk annak érdekében, hogy Isten kegyelme megnyilvánuljon az éltünkben. Mindennek hátterében a mennyei Atya áll, akiről Jézus kijelenti, hogy ő a szőlőműves. Ezt úgy kell érteni, hogy ő a kezdeményezője annak, hogy a Fiúisten megtestesüljön, eljöjjön ebbe a világba, az emberek közé. Tehát az Atya mintegy elülteti őt, a szőlőtőt ebben a világban, és az ő követői, az ő tanítványai belőle, az ő küldetésének gyümölcseként nőnek ki. Az Atya tevékenysége tetten érhető abban is, hogy a terméketlen vesszőket lenyesi, a jól termőket pedig megtisztítja a még jobb termés reményében.
A példázatban két felhívást fogalmaz meg Jézus, amelyek a benne való megmaradásra és a gyümölcshozásra vonatkoznak, de ez a kettő szorosan összetartozik. A keresztény ember legfőbb kötelessége, hogy kitartson Krisztus mellett, megmaradjon az ő szeretetében, és ezáltal a jócselekedetek gyümölcsét teremje.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, te időt ajándékozol nekünk, és föltárod előttünk életünk értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts, hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek cselekedeteit! Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet birtoklunk! Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk tebenned váljék gazdaggá!
Horváth István Sándor (Ph 88)
