Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha olyan lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura! Ha a családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább háza népét? Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Mt 10,24-33
Elmélkedés
Jézus tanácsokat ad apostolainak, akiket missziós útra küld, hogy az ő nevében tanítsanak és gyógyítsanak. Lényeges alapelvet fogalmaz meg számukra, amelyet minden korban szem előtt kell tartania annak, aki Krisztus követségében végzi az igehirdetést és a tanúságtételt. „Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál” – mondja nekik. Ez az elv alázatosságra inti a küldöttet: ne gondolja, hogy nagyobb annál, mint aki őt küldi! Ne gondolja azt, hogy önállósíthatja magát és mást hirdethet, mint amit rábízott az Úr! Ne gondolja azt, hogy önmagát helyezheti előtérbe, hiszen neki Krisztushoz kell vezetni az embereket, akikhez viszi az üdvösség örömhírét. Ne vágyakozzon soha személyes dicsőségre vagy elismerésre, hanem mindent Isten dicsőségére tegyen. Ne keresse soha az emberek tetszését, hiszen neki az Úrtól kapott küldetésnek kell megfelelnie, s szolgálatáért egyedül Istentől remélhet jutalmat.
Jézus újra megismétli bátorítását, miszerint küldöttei a nehézségek ellenére se féljenek hirdetni az ő tanítását. Ennek érdekében a véső jutalomra, az üdvösségre irányítja figyelmüket. Isten örök országába az juthat el, aki hűségesen teljesíti küldetését és ragaszkodik ahhoz, hogy mindig Krisztus nevében tanítson. Jézus az Úr, mi pedig az ő szolgái vagyunk, hogy az üdvösség művét folytassuk a világban.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Istenünk! Neked köszönhetjük születésünket, emberi létünket, egész életünket. Te szeretettel fordulsz felénk és gondoskodsz rólunk életünk során. Örömmel adunk most neked hálát mindazért, amit tőled kapunk. Megismerjük isteni nagyságodat és fenségedet, ezért örömmel imádunk téged. Benned felismerjük jóságos Atyánkat, aki a javunkat akarod, ezért szívesen fordulunk hozzád kéréseinkkel. Sokszor megtapasztaljuk irgalmasságodat és megbocsátó jóságodat, ezért bizalommal fohászkodunk hozzád bűneink bocsánatáért. Urunk, hallgasd meg imáinkat!
Horváth István Sándor (Ph 88)
