Egy alkalommal: Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.”
Mt 19,27-29
Elmélkedés
A mai evangélium középpontjában az üdvösség és az örök élet áll, amelyet nyugodtan tekinthetünk Istentől kapott jutalomnak. Ezt a jutalmat azok nyerhetik el, akik Istenért képesek mindenről lemondani, azaz evilági boldogságukat nem a földi javaktól és nem emberektől várják, hanem Istentől. Sokan nehéznek találják a mindenről való lemondást, mert el sem tudják képzelni életüket földi javak birtoklása nélkül vagy nem bíznak eléggé az isteni gondviselésben.
Mások megértik, hogy Isten szolgálata valóban teljes odaadottságot kíván az ember részéről, amelyben egyaránt megnyilvánul a bizalom, a ráhagyatkozás és a szeretet. Ezt értette meg a mai napon ünnepelt Szent Benedek, aki elindult a mindenről való lemondás útján, s aki a nyugati egyházban elsőként írt szabályzatot azok számára, akik közösségben akarják megélni Krisztushoz tartozásukat. Szabályzatának követői, a bencés szerzetesek, majd a későbbi időkben más szerzetesek olyan jelek a világ számára, akik azt bizonyítják, hogy Jézus kérése megvalósítható. Érdemes elindulni az evangéliumi szegénység útján, amelyen elkísér bennünket Isten gondviselése, s amelynek a végén feltárul az üdvösség ajtaja. Ha Isten szolgálatába állítjuk életünket, ezt ne a „százannyiért” tegyük, hanem az örök életért!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy a Jó Pásztor, aki összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat. Te fáradhatatlanul indulsz az elveszett bárányok után és visszavezeted őket a közösségbe. Te ismered és nevükön szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. A kereszten életedet adtad a juhokért, minden emberért, értünk. Hívj napjainkban is fiatalokat szolgálatodra, akik téged követve egész életükkel a te szeretetedet közvetítik az embereknek, és a te tanításodat hirdetik. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
Horváth István Sándor (Ph 88)
