Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az (Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.
Mk 1,14-20
Elmélkedés
A karácsonyi időszak elmúltával a liturgikus év során elkezdődik az évközi idő. A következő hetekben, egészen a nagyböjt kezdetéig, Szent Márk evangéliumát vesszük sorra. Márk evangélista művének egészére tekintve azt láthatjuk, hogy őt egyetlen nagy kérdés foglalkoztatja: Miért halt meg Jézus a kereszten? Jogosan tűnik úgy számunkra, hogy azért írja meg evangéliumát, hogy erre a fő kérdésre választ adjon. A felelet pedig nem egy titokzatos, megfejthetetlen vagy az emberi értelem számára felfoghatatlan dolog, hanem Jézus egész élete, tanítása és csodás cselekedetei adják meg a választ. Márk tehát azzal a szándékkal írja le Jézus tevékenységét és ismerteti tanítását, hogy az olvasókat elvezesse a kereszthez, a kereszt titkához, amely nem megmagyarázhatatlan rejtély, hanem a megváltás csodálatos eseménye. Ha ezt a szempontot szemünk előtt tartjuk, könnyen felismerjük és megértjük a szenvedésre és a kereszthalálra való utalásokat, azokat az alkalmakat, amikor Jézus előre megjövendöli szenvedését, azaz egész nyíltan beszél a rá váró halálról. A történetek során újra és újra találkozunk majd azzal, hogy Jézust nem fogadják el, ellenségesen fordulnak felé, amely esetek előrevetítik az ő végső elutasítását, amely elítélésében és keresztre feszítésében ölt testet.
Az evangélium olvasásával napról napra közelebb kerülünk a kereszthez, a megváltás titkához.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre, hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a bajban és a veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet veszélyben, ha veled élünk és veled halunk meg.
Horváth István Sándor (Ph 88)
