Abban az időben, amikor Jézus Galileába készült, találkozott Fülöppel. „Kövess engem!” – mondta neki. Fülöp Betszaidából származott, András és Péter városából. Amikor találkozott Nátánáellel, közölte vele: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak: a názáreti Jézust, József fiát.” „Jöhet-e valami jó Názáretből?” – kérdezte Nátánáel. „Jöjj, nézd meg!” – felelte Fülöp. Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.”
Jn 1,43-51
Elmélkedés
A tegnapi evangélium kapcsán arról elmélkedtünk, hogy a tanítványi élet egyszerű lépésekkel indul. A mester és a tanítvány első találkozása meghatározó mindkettőjük számára, s ettől kezdve közös úton haladnak. A tanítvány pedig elmondja első élményét és további tapasztalatait ismerőseinek, s ennek köszönhetően újabb személyek válnak tanítvánnyá. Erről szól a mai evangéliumi részlet. Jézus meghívja Fülöpöt, aki aztán Jézushoz vezeti Nátánáelt. Hasonló történt a tegnapi részben is. András kapott meghívást, és ő vezeti el testvérét, Pétert Jézushoz. Ha Jézus egyszer meghív egy jó és alázatos embert, hogy kövesse őt, és ez a személy válaszol, akkor benső késztetést érez, hogy örömét megossza barátaival, ismerőseivel. S akik hallják a tanítvány elbeszélését, tanúságtételét, azok kíváncsiak lesznek a mesterre.
Miután megismerjük és megszeretjük Istent és úgy döntünk, hogy követjük őt, akkor nem zárjuk szívünkbe a megtérés örömét, mert szeretnénk, hogy mások is megtapasztalják azt a lelki békét és örömöt, amelyet azáltal találtunk meg, hogy Krisztus tanítványaivá váltunk.
Tanítványi életem ösztönöz-e másokat, hogy elinduljanak a Krisztus-követés útján? Ha sugárzik belőlem a tanítványi élet öröme, akkor Isten rajtam keresztül fogja megérinteni azokat, akik nyitott szívvel keresik őt.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is tehernek érezzem a munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban! Adj kitartást, örömet, mellyel végzem a munkámat, valamint hasznosan, jól gazdálkodjam az idővel, ne fecséreljem el haszontalan beszélgetéssel, vagy időtöltéssel! Adj nekem oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne teher legyen, hanem öröm!
Horváth István Sándor (Ph 88)
