Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28
Elmélkedés
Kinek nagyobb a hatalma?
Az elmúlt két vasárnap evangéliumi történetei Jézus nyilvános működésének kezdetét állították elénk. Az Úr egyszerű halászokkal találkozik, akiket meghív, hogy legyenek tanítványai. Ők ekkor még nem ismerik Jézust, de szavában, meghívásában oly erő rejlik, amelynek engedelmeskednek, s rögtön nyomába szegődnek. Ma újabb találkozásról hallottunk, de ez az evangéliumi rész az érem másik oldalát tárja elénk. Gonosz lelkek találkoznak vele, s megindul a küzdelem, a harc. Kinek nagyobb a hatalma? Ki az erősebb? Isten vagy a gonosz?
A jó és a rossz jelenlétét és egymással folytatott küzdelmét látva a világban, az ember minden korban felteszi a kérdést, hogy honnan van a világban a jó és honnan származik a rossz, a gonosz? A kérdések megválaszolásából egyikünk sem maradhat ki, hiszen az említett küzdelem értünk, emberekért, a mi lelkünkért folyik. Az ember a jó származásának forrását Istenben, a szeretet és a jóság Istenében találta meg. A rosszat pedig már az ókortól kezdve a gonosz szellemi lényeknek tulajdonítjuk. Már évezredekkel ezelőtt is azt gondolták, hogy a bajokat okozó jelenségek, a betegségek, s minden ártó dolog mögött gonosz szellemek, démonok állnak. Ez a gondolkodás teljesen érthető, hiszen valami módon meg kellett nevezni azokat a sötét erőket, rossz szándékokat és félelmetes jelenségeket, amelyek az emberek életét időről-időre veszélybe sodorták.
Az ószövetségi könyvekben az embereket segítő jó angyalok mellett gyakran találkozunk a gonosz szellemekkel is, tehát a Biblia elismeri a gonosz létezését és tevékenységét. Az is ismert, hogy a pogány vallások követői mindenféle áldozatokkal akarták a gonoszt kiengesztelni vagy legalábbis ártó tevékenységének hatását enyhíteni. A gonosz kiengesztelésének kísértésébe a zsidók is beleestek, s az ilyen engesztelő áldozatok következtében a démonok világa Istennel vetélkedő világgá változott, s sokszor nagyobb tiszteletet kaptak, mint az Isten. Keserű tapasztalat volt, hogy ezek az áldozatok semmit sem érnek, s az ember egyedül képtelen felvenni a küzdelmet a rosszal, s nem tudja azt a maga erejével legyőzni.
Jézus korában minden olyan lelki természetű betegséget, amelynek eredete ismeretlen volt, az ördögtől, a gonosz szellemtől való megszállottságnak tartottak. Ezeket a betegségeket manapság a pszichés megbetegedések közé sorolnánk. A mai evangéliumban is egy olyan emberről hallottunk, akit megszállt a gonosz lélek. Ezt az embert Jézus úgy gyógyította meg, hogy kiűzte belőle a gonosz szellemet. A csoda azt bizonyítja, hogy Jézus, az Isten Fia sikerrel veszi fel a harcot az embert fogva tartó gonosszal és képes győzelmet aratni fölötte.
A „megszállottság” azt jelenti, hogy az ember olyan dolog uralma alá veti magát, amelyről nem is gondolja, hogy lelki kárára van. Amikor valaki megengedi, hogy a hatalom, a vagyon, a teljesítmény vagy más túlzottan felmagasztalt evilági értékek irányítsák életét, akkor tulajdonképpen elutasítja Istent, tehát az illető ezekhez kötődik s nem Istenhez, azaz nem Istentől várja a boldogságot. A szabadítást Jézus hozta el számunkra. Aki megszabadul a gonosztól és a bűntől, az megkapja a lehetőséget, hogy közösségre lépjen Istennel, ő legyen életének irányítója. Ebbe az irányba indít el minket Jézus, hogy rátaláljunk Isten szeretetére, aki üdvösségünket akarja.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus! Tudjuk, hogy a gonosz fogva akarja tartani az embert, rabszolgává tesz, nem engedi, hogy szabadon cselekedjünk. Te viszont felszabadítasz, megajándékozol minket a szabadsággal, hogy szabad és felelős döntést hozhassunk. Ez a megváltás lényege. A megváltás minden rosszból kiemel, megszabadít minket és lehetővé teszi számunkra, hogy Istennel élve megtaláljuk a boldogságot. Urunk, a te hatalmad nagyobb, mint a gonosz léleké. A te isteni erőd képes legyőzni minden gonosz erőt. Ennek tudata nagy vigasztalást jelent számunkra a kísértések idején. Segíts minket, hogy visszautasítsuk a gonosz kísértéseit és szabadon Istennek szenteljük életünket!
Horváth István Sándor (Ph 88)
