Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
„Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
Mk 4,26-34
Elmélkedés
Szent Pál apostol megtérése után az ő két munkatársára, Szent Timóteusra és Szent Tituszra emlékezünk a mai napon.
Szent Pál dicséri Timóteust, hogy gyermekkora óta ismeri a Szentírást (vö. 2Tim 1,5), és arra buzdítja őt levelében, hogy maradjon hűséges ahhoz, amit tanult és hitt. Pál felismerte és helyesnek tartotta, hogy Timóteus a bölcsességet és a szent élet útját keresi az Isten által sugalmazott iratokban. Timóteus csodálatos ajándék birtokában volt: szerette Istent és az ő szent szavát, amely az életszentség és az örök élet forrása. Mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy Isten igéjének megismerése és teljesítése által növekedjünk a szeretetben.
Szent Pál ugyanezt a szent vágyat közölte másik munkatársával, Szent Titusszal: engedelmeskedjen Istennek és teljesítse az ő akaratát. Őt arra figyelmezteti levelében, hogy akkor tudja hitelesen és hatékonyan buzdítani az embereket az evangélium megtartására, ha ő maga is hűséges a krisztusi tanításhoz.
Szent Pál, Szent Timóteus, Szent Titusz szívében egyaránt jó talajba hullott Isten igéjének magja és bőséges termést hozott. Mindhárman Isten Igéjét hirdették, hogy épüljön az Egyház közössége. Hirdették, hogy a keresztény ember számára a lelki élet forrása a szentmise ünneplése: Isten szavának hallgatása és az Úrral való egyesülés az Eucharisztiában.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.
Horváth István Sándor (Ph 88)
