Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak” hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt.
Mk 3,13-19
Elmélkedés
A Jézussal vitatkozó farizeusok után Márk evangélista azt mutatja be, hogyan gyűlik össze és formálódik egy új közösség, Isten új népe Jézus körül. A viták során úgy tűnhetett, hogy Jézus egyedül marad a véleményével és törvényértelmezésével, a valóságban azonban egyre több jószándékú személy csatlakozik hozzá, mert az ő szavaiban ismerik fel az igazságot és nem a farizeusok tanításában. Jézus nem hősökké, hanem tanúkká formálja a kiválasztottakat. A feladatuk az lesz, hogy az Úr mennybemenetele után tanúskodjanak majd mindarról, amit Mesterük mellett átéltek.
Márk evangélista számára a krisztusi közösség, az Egyház egy missziós közösség. Ez a gondolat már rögtön a közösség létrejöttének kezdetén, a kiválasztáskor előkerül. A kiválasztottak feladata lesz az igehirdetés, valamint a gyógyítás és az ördögök kiűzése a Jézustól kapott hatalom birtokában. Jézus tehát olyan közösséget hoz létre, amelynek küldetése van a világ felé. Az Egyház tagjai együtt vannak az Úrral, őt hallgatják és belőle táplálkoznak, majd pedig elindulnak, hogy küldetésüket teljesítsék a világban, s tanúságtételük után ismét visszatérnek Jézushoz. Ez a tanítványi élet benső mozgása, amely nem állhat meg egyik ponton sem. Elindulni Jézustól és visszatérni hozzá, ez ismétlődik meg újra és újra a mi életünkben is.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, gondviselő Istenünk! Köszönjük, hogy figyelsz életünkre, vigyázol ránk, gondviselő szereteteddel átölelsz minket. Látod gondjainkat és küzdelmeinket, jól ismered fáradozásainkat és aggodalmainkat. Hozzád fordulunk nehéz helyzeteinkben: adj nekünk jó tanácsot és útmutatást! Adj erőt, bátorságot és kitartást. Erősítsd bennünk a hitet, hogy amikor már erőtlenek és tehetetlenek vagyunk, te akkor is tudsz segíteni, mert mindent megtehetsz, s jóságodnak köszönhetően segítesz mindazzal, ami üdvösségünket szolgálja. Ösztönözz minket arra, hogy készséggel és engedelmesen megtegyünk mindent, amit kérsz tőlünk.
Horváth István Sándor (Ph 88)
