Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki: „Kövess engem!” Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte.
Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és tanítványaival együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz telepedett, mert sokan oda is elkísérték. Amikor a farizeusok közül való írástudók látták, hogy Jézus együtt eszik a nyilvános bűnösökkel és a vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: „Miért eszik és iszik a ti Mesteretek együtt a vámosokkal és a nyilvános bűnösökkel?” Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”
Mk 2,13-17
Elmélkedés
A mai evangéliumban Jézus kijelenti, hogy küldetése a bűnösök felé is irányul, a bűnök megbocsátásáról szóló üzenete éppen az ő számukra jelent örömhírt. A történetben nem Máté meghívása a hangsúlyos, ez csupán bevezetés ahhoz, hogy Jézus miért tér be az ő házába. A jelenet nagy kérdése az, hogy miért vállal asztalközösséget olyan emberekkel, akik a vallásos zsidók szemében bűnösök voltak? A vámszedőket azért vetették meg, mert egyrészt az elnyomó rómaiakat szolgálták ki munkájukkal, másrészt a saját hasznuk növelése érdekében gyakran becsapták az embereket nagyobb összeget követelve. Miért ül Jézus egy asztalhoz ilyen emberekkel?
Márk már egy olyan korban írja meg evangéliumát, amikor a kérdés fordítottja is felmerült: Van-e helyük a bűnösöknek Isten asztalánál? Van-e helyük a bűnösöknek, a pogányoknak a keresztény közösségben? Kinek van helye az eucharisztia asztalánál? Ez az első keresztények között felmerülő kérdés időnként előkerül az egyház története folyamán, napjainkban is találkozunk vele.
Jézus válasza iránymutató minden korban. Isten nem elítélni akarja az embereket, hanem irgalommal fordul a bűnösök felé. A bűnbánatra való felhívás újra és újra elhangzik a bűnösök felé. Aki meghallja és őszintén megbánja bűneit, az bocsánatot nyer. Az igehirdetésnek nem a lehetséges büntetésről kell szólnia, hanem a bűnbocsánat örömteli lehetőségéről.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.
Horváth István Sándor (Ph 88)
