Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?”
Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van:
Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.”
Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az „korbán” vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.”
Mk 7,1-13
Elmélkedés
Az elmúlt napok folyamán láthattuk, hogy milyen fogadtatást kap Jézus a nép részéről. Szívesen hallgatják tanítását, örömmel veszik, hogy meggyógyítja a betegeket, felismerik személyében, hogy Isten jött el az emberekhez.
A mai evangéliumi rész azt mutatja be, hogy a vallási vezetők, az írástudók és a farizeusok mit gondolnak Jézusról és az ő tevékenységéről. Ők azt tapasztalják, hogy jött egy ember, aki rendkívül népszerű a tömegek körében. Bármiféle képzettség nélkül tanítónak tartja magát és a nép is annak tartja őt. Senki sem tudja, hogy ki volt a mestere, nem tartozik egyik írástudói iskolához sem. El kell ismerni, hogy az ószövetségi törvényeket jobban ismeri, mint azok, akik azt évekig tanulták. A mózesi törvényeket úgy értelmezi, ahogyan azt sehol sem tanítják. Nem beszél hangosan, mert halk szavát is meghallja az, akinek szól. A fennhangon őt vádlókat halk szavával gyorsan elcsendesíti. Nem vitatkozik senkivel, de aki vitát kezdeményez vele, annak leleményesen és bölcsen válaszol. Ahol megszólal, ott elgondolkodnak az emberek saját életükről, bűnbánat ébred a szívekben. Ahol betegekkel találkozik, ott a vakok látni, a süketek hallani, a bénák járni kezdenek, mert szavának gyógyító ereje, a természeti erőknél is nagyobb ereje, sorsfordító ereje, testet és lelket megtisztító ereje, életet megváltoztató ereje, halottakat életre keltő ereje van. Bár nem tudják honnan származik, de ezt az erőt és hatalmat az írástudók és a farizeusok veszélyesnek tartják. Veszélyesnek saját tekintélyükre és tisztségükre. Ha mindenki Jézusra hallgat, akkor ki fogja őket hallgatni? Ezért gondolják egy idő után, hogy jobb volna elhallgattatni Jézust.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A változó világban az üdvösség reménye biztos pont az igazságot keresők számára. Te azt hirdeted, hogy Isten országa itt a földön már elkezdett megvalósulni. E tanítás fényében értjük meg, hogy azért térsz be a bűnösök házába, fogadod el meghívásukat, lépsz be életükbe, hogy elmondhasd nekik az isteni irgalomról szóló örömhírt. Jól tudod, hogy az Isten szeretetéről szóló tanítás a bűnösöket érinti, őket is megérintheti. Te azt tanítod, hogy az üdvösségre minden ember meghívást kap, és mindenki elnyerheti azt, aki megtér, azaz elhagyja a bűn útját és hisz benned, az üdvösség egyedüli közvetítőjében. Vezess minket az üdvösségre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
