Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk” – felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.
Mt 15,29-37
Elmélkedés
Hét kenyér és néhány apró hal. Kevés étel ez, elfér egyetlen kosárban. Aztán a történet végén hét kosárnyi a maradék, pedig közben több ezren jóllaktak. Máté evangélista a későbbiekben leírja, hogy „az asszonyokon és a gyermekeken kívül mintegy négyezer férfi evett” (Mt 15,38). És mégis marad hét kosárnyi kenyér. Ez a csoda, a kenyérszaporítás csodája a bőségről, a bőkezűségről szól.
Amikor Isten ad valamit, akkor bőséggel ad. Ő nem szűkmarkú, nem fukar, nem méricskél, nem kicsinyes, hanem bőséggel ad az ember számára. Isten csodálatos tulajdonsága a bőkezűség. Kegyelmét, irgalmát és szeretetét bőven adja azoknak, akik hittel fordulnak hozzá. Nagylelkűségének és bőkezűségének csodálatos ajándéka, hogy saját Fiát küldte el a világba, hogy megváltson minket.
A javakban való bőség, az anyagi jólét sokakat pazarlóvá, felelőtlenné tesz. Az evangélium számukra fontos figyelmeztetést tartalmaz. Jézus nagylelkűsége, a bőség nem ösztönzi pazarlásra a jelenlévőket, hiszen a maradékot összegyűjtik, s másnap nyilvánvalóan elfogyasztják.
Utánozzuk a bőkezű Istent és legyünk nagylelkűek! Ne az anyagi javak gyűjtése legyen számunkra az elsődleges, hanem az adakozás. Adjunk bátorítást, segítséget, időt, figyelmet embertársainknak, és a megbocsátás terén is legyünk nagylelkűek! Adjunk örömmel, legyünk jókedvű adakozók!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Istenünk! Tőled kérjük és várjuk az újrakezdést, lelki életünk megújítását. Ha nem ezt tennénk céltalan bolyongás és hasztalan útkeresés volna számunkra az adventi időszak. Rád bízzuk a vezetést, hogy valóban megérkezhessünk célunkhoz, a Megváltóval való találkozáshoz. Rád bízzuk magunkat, aki új álmokat, célokat, látomásokat állítasz elénk, egyszóval egy új jövőt. Félretesszük egyéni terveinket és kicsinyes igényeinket, elfeledjük földhözragadt céljainkat és rövidtávú elképzeléseinket, és a te útmutatásodra bízva magunkat elindulunk, mint zarándokok. Adventi zarándokutunk és végső soron egész életutunk csak akkor nyer értelmet, ha magával ragad minket az utánad való vágyakozás. Segíts minket, hogy megtegyük az utat lépésről lépésre Betlehemig, a jászolig, a Gyermekig!
Horváth István Sándor (Ph 88)
