Abban az időben Jézus így szólt az őt követő emberekhez: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”
Mt 11,28-30
Elmélkedés
Bizonyos bibliai szavak jelentését alig értjük már, ami megnehezíti Jézus kijelentéseinek megértését. Az iga egy mezőgazdaságban használt eszköz, amelyet a teherhúzó állatok, például lovak vagy ökrök nyakába helyeztek. Ez az eszköz tette lehetővé az állat erejének felhasználását a föld megműveléséhez vagy szekerek vontatásához, illetve az iga segítségével tudta az állatot irányítani gazdája. Az iga tehát terhet, az állatra nehezedő terhet jelent, átvitt értelemben pedig az emberre nehezedő terheket vagy kényszerből végzett munkát. A leigázott, elnyomott, függőségbe került állapot sem az egyének, például a rabszolgák, sem a népek számára nem volt kellemes helyzet. A zsidó nép, a választott nép története során többször megélte akár saját uralkodója, akár idegen népek részéről az erőszakos elnyomást, ami súlyos igaként nehezedett az emberekre. Az iga levétele a terhektől, az elnyomástól való megszabadítást jelenti.
A megfáradtaknak, a terhek alatt görnyedőknek mondja Jézus a mai evangéliumban: „vegyétek magatokra igámat!”, majd pedig hozzáteszi, hogy az ő igája édes. A mi Urunk nem tesz egy újabb terhet a nyakunkra, hanem segíteni akar nekünk terheink hordozásában. Jézus igáját magamra venni azt jelenti, hogy nem a magam feje után megyek, hanem Isten akarata vezet életemben. Jézus igája alatt megértem, hogy amikor valóban Isten irányítja életemet, akkor nyugalmat találok.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Jézus Krisztus a te országod, az Isten országa örömhírét hirdette. Gyógyulást hozott a betegeknek és szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn és a gyengeség. Világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk! Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Jézusra, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de az élet teljessége azoknak, akik befogadják őt szívükbe!
Horváth István Sándor (Ph 88)
