Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya.”
Jn 12,24–26
Elmélkedés
Szent Lőrinc ünnepén az evangéliumban Jézus kijelentését olvastuk: „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz.” Ez az igazság valószínűleg egy általánosan ismert közmondás vagy szólás lehetett Jézus korában, amelyet a tanítványok a kereszthalált és a feltámadást követően Jézusra vonatkoztattak. Ezek szerint Jézus az a búzaszem, aki életének feláldozásával a földbe kerül és ott egyedül van, hogy aztán feltámadásával gyümölcsöt hozzon. A tanítványok csak lassan, Jézus példája alapján értik meg, hogy bizonyos veszteség, áldozat árán lehet egy nagyobb jót elérni. Jézus halála olyan áldozat, amelyet egy nagyobb jó, az emberek megváltása és üdvössége érdekében hozott. Odaadását az Atya azzal jutalmazza meg, hogy feltámasztja az örök életre.
Ezt az értelmezést a keresztény közösség később jogosan szélesíti ki Krisztus minden követőjére. Főként igaz ez a vértanúkra, köztük a ma ünnepelt Szent Lőrincre. A vértanúk, akik hitükért feláldozták életüket, halálukban egészen hasonlókká váltak az Úrhoz, a kereszten meghaló Jézushoz. Az ő példájuk erősítse meg bennünk annak tudatát, hogy minden kereszténynek oda kell adnia egészen életét Krisztusnak, hogy általa bőséges termést hozzon.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Minden alkalommal, amikor a szentmisében felidézzük az utolsó vacsora eseményét és minden alkalommal, valahányszor a te keresztedre emeljük tekintetünket, a te szüntelenül megújuló és megnyilvánuló isteni szeretetedre gondolunk. Ez segítsen minket a szeretetben való állandó megújulásban! A te szereteted jele az a kenyér, amelyben önmagadat adod nekünk. A te jelenléted teszi különlegessé e kenyerünket, amely szándékod és rendelésed szerint mindennapi lelki táplálékunk. Segíts minket, hogy szeretetedet továbbsugározzuk környezetünkre és a te minden ember felé megnyilvánuló szereteted igaz tanúi legyünk!
Horváth István Sándor (Ph 88)
