Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott: „El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” Erre az ördög a földre sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták: „Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottakból.” Ennek híre elterjedt az egész környéken.
Lk 4,31-37
Elmélkedés
Názáreti sikertelen fellépése után Jézus Kafarnaumba indul. Feltehetően itt is a zsinagógai istentisztelet alkalmával beszélhetett az emberekhez, hiszen tanítása szombaton történt. Lukács evangélista szembeállítja a sikertelen názáreti és a sikeres kafarnaumi fellépést. Mindkét helyen a hallgatóság elcsodálkozik, ámulatba esik, de amíg a názáretieknél ez ellenségeskedésbe és gyűlöletbe vált át, addig a kafarnaumiak esetében inkább lelkesedéssé. Érdekes és sokatmondó a megjegyzés, amely szerint Jézus „szavának hatalma volt.” Az evangéliumokban többször is előfordul ez a kifejezés, amely azt jelenti, hogy meggyőzően, hihetően, prófétai módon, elfogadhatóan, bölcsességgel és közérthetően beszélt. A Jézus szavaiban rejlő titokzatos erőt és hatalmat az emberek már annak hallgatása során is megtapasztalták, majd pedig a tisztátalan lélek kiűzése során újabb bizonyítékát látják ennek, hiszen az Úr egyszerűen csak parancsol az embert megszálló gonosz léleknek, szavának erejével űzi ki őt az emberből.
Érdeklődéssel és nyitott szívvel hallgatom-e Jézus szavait? Eltölt-e valamiféle csodálkozás, ámulat az Úr tanításának hallgatása, olvasása során? Elfogadom-e életem iránymutatásaként a tanítást? Kész vagyok-e életemben megvalósítani mindazt, amit megértek?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus! Adj türelmet és szelídséget a szülőknek és a tanároknak, hogy gyermekeiket és tanítványaikat intő szóval figyelmeztessék a helyes útra! Segíts engem, hogy igazi barátsággal, testvéri szeretettel közeledjek minden emberhez! Kellő tapintattal és jószándékkal figyelmeztessem embertársaimat hibáikra. Segíts, hogy ne feledkezzek el imádkozni értük, megtérésükért! Adj nekem alázatot, amikor mások figyelmeztetnek engem és adj erőt, hogy megváltozzak! Szüntess meg minden békétlenséget és viszálykodást közösségünkben, hogy testvéri szeretetben éljünk egymással!
Horváth István Sándor (Ph 88)
