Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,16-30
Elmélkedés
Szent Lukács úgy szerkesztette meg evangéliumát, hogy nyilvános működése kezdetétől egészen küldetése beteljesedéséig, azaz kereszthaláláig Jézus folyamatosan halad Jeruzsálem felé, nem fordul vissza útján, nem tér vissza olyan helyre, ahol korábban járt. A valóságban ez természetesen másként lehetett, de az evangélista talán azt akarja ezzel sugallni, hogy az Úr határozottan végigjárja azt az utat, amelyet az Atya jelölt ki számára, hogy a megváltást véghezvigye. Ebből logikusan következik, hogy Jézus működése nem kezdődhet máshol, mint Názáretben, tehát abban a városban, ahol felnevelkedett. Ezt a názáreti indulást, fellépést szemléljük a mai evangéliumi rész kapcsán, a következő napokban pedig elindulunk s elkísérjük útján az Urat.
Jézus korábban többször járhatott a názáreti zsinagógában, rendszeresen részt vett a szombati istentiszteleten, ezt jelzi a szövegben a „szokása szerint” megjegyzés. Máskor is felolvashatott a kijelölt szövegekből, de csak most intéz beszédet a hallgatósághoz. Saját messiási küldetéséről szól, amit a názáretiek csodálkozva és hitetlenkedve fogadnak, sőt egészen ellenségesen viselkednek vele, meg akarják ölni. Most, küldetése kezdetén a „városon kívülre” űzik, miként küldetése beteljesedésekor is a „városon kívül”, a Golgotán feszítik majd keresztre. Induljunk Jézussal az ő útján!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! Hisszük, hogy a halál után minden ember fel fog támadni. Jó vagy rossz cselekedeteink alapján az üdvösséget vagy a kárhozatot nyerjük el. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy félünk a kárhozattól. Ébreszd fel bennünk az üdvösség vágyát és mutasd meg, hogy mit kell tennünk érte! Hisszük, hogy az üdvösség beteljesedésekor megszűnik a betegség, a szenvedés és a halál, megszabadulunk minden rossztól. Krisztus győzelme ez, amelyben mi is részesülünk. Urunk, vezess minket az üdvösségre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
