Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a példabeszédet mondta nekik: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott. Kikelt, és százszoros termést hozott.” E szavak után Jézus felkiáltott: „Akinek füle van, hallja meg!”
Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait. A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de aztán jön az ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak állhatatosságban.”
Lk 8,4-15
Elmélkedés
Jézus egy példabeszéddel hívja fel hallgatói figyelmét arra, hogy nem elegendő senki számára, ha jó szívvel hallgatja szavait, hanem mindenkinek életté kell váltania azt. A szívünket megérintő, megérinteni akaró isteni szó útjába sokféle dolog állhat, ami megakadályozhatja, hogy termést, eredményt hozzon életünkben. A gonosz lélek azért akarja kitépni szívünkből e tanítást, hogy a legfontosabbat, az üdvösségünket akadályozza meg. A mindennapi élet gondja könnyen elfordíthatja értelmünket, szívünket az igazság tanításától, s arra kényszerít minket, hogy ne bízzunk Isten ígéretében, ne bízzuk magunkat gondviselésére. Hulljon lelkünkben jó talajra a tanítás, amely az örök élet igéjeként az üdvösségre vezető utat mutatja meg nekünk!
A hasonlat szerint a bőséges termés elsősorban nem az emberi munkának, hanem egyértelműen az isteni közreműködésnek köszönhető. A gyenge termést ígérő, rosszul sikerült magvetés ellenére is bőséges a termés. Talán éppen ez ad nekünk erőt ahhoz, hogy az evangélium hirdetését végezzük. Az igehirdetőt, aki isteni hívásra vállalkozik a magvetésre, azaz Isten tanításának a továbbadására, nem keserítheti el az a tény, hogy munkájának egy része hiábavaló. Ha kötelességünket teljesítettük, akkor számíthatunk az isteni közreműködésre, amely biztosítani fogja, hogy munkánk eredményes legyen.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézusunk! A kereszt azt üzeni nekünk, hogy kiszolgáltattad magadat az embereknek és az emberi gonoszságnak. Lemondtál isteni méltóságodról és az Atya akaratát teljesítetted. Lemondásod a megváltást, megváltásunkat eredményezte. Azt várod tőlünk, hogy ne kényszerből, hanem önként és szeretettel kövessünk téged. Azt kéred tőlünk, hogy keresztutadon is kövessünk. Érted és az üdvösség reményében lemondunk a kényelemről, az evilági előnyökről és személyes érdekeinkről. Nem ragaszkodom régi életemhez, hanem élek az új élet lehetőségével, amelyet te adsz. Töltsd el szívemet az újrakezdés örömével! Töltsd el szívemet az irántad való őszinte szeretettel!
Horváth István Sándor (Ph 88)
