Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13
Elmélkedés
A tíz szűzről szóló példabeszéd témáját illetően a végső időkről és az Úr érkezéséről szóló részekhez kapcsolódik, és világosan szemlélteti az előrelátók és a felelőtlenek közti különbséget. A hasonlat szerint a várakozó szüzek egy része felkészült arra, hogy a vőlegény esetleg késik, ezért olajról is gondoskodtak lámpásaik számára, míg a többiek nem gondoltak erre. Miközben az utóbbiak olajszerzés céljából elhagyták egy időre a számukra kijelölt helyet, megérkezett a vőlegény, s az előrelátóak bemehettek vele az ünnepségre. A balgák utólag már hiába próbálkoztak, nem nyertek bebocsátást.
Az Istennel való találkozás pillanata megismételhetetlen. Nem kapunk újabb lehetőséget, hanem földi életünk idejét kell helyesen felhasználnunk. Ostobák és felelőtlenek vagyunk, ha alábecsüljük az Úrral való találkozás jelentőségét. A hagyományos magyarázat szerint a példázatban az olaj az emberi jócselekedeteket jelképezi, azaz az érdemszerzésnek megvan a maga ideje, ez az idő azonban le fog zárulni. Tévedés volna azt gondolnunk, hogy az üdvösséghez az is elegendő lesz, ha az utolsó pillanatban rendbe szedjük magunkat, addig viszont nyugodtan tétlenkedhetünk. Az ügyeskedőknek nem sok esélyük lesz a mindenkor igazságos Istennel szemben.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, te jól ismersz bennünket és bűneink ellenére is meglátod belső szépségünket. Segíts minket, hogy olyanná váljunk, amilyennek te látsz minket! Legyen mindig közel hozzád a szívünk! A szabadság sosem jelentheti a tőled való elszakadást vagy függetlenséget, hiszen éppen a te törvényeid biztosítják számunkra az igazi lelki szabadságot. Ha engedelmeskedünk a te törvényeidnek és nem tekintjük azokat oktalan módon szabadságunk korlátainak, akkor valóban jobbakká válhatunk. Segíts minket, hogy bűneink megvallása után a jó útra térjünk és azon megmaradjunk!
Horváth István Sándor (Ph 88)
