Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”
Lk 11,37-41
Elmélkedés
A zsidó törvények szerint minden étkezés előtt kezet kellett mosni, ennek elsősorban egészségügyi okai voltak. Napjainkban mi is így tesszük, a betegségek vagy fertőzések megelőzése érdekében alaposan megmossuk kezünket. Jézus ezt a törvényi előírást nem teljesíti, – miként az evangélium beszámol erről – amikor vendégül látja őt a farizeus. A vendéglátó farizeus nehezményezi ezt, hiszen számára, mint minden farizeus számára a mózesi törvények aprólékos megtartása volt a legfontosabb. Ezt követően Jézus, aki valóban átlépte a törvények határát, felhívja a farizeus figyelmét arra, hogy a rászorulók segítése szintén szerepel a törvényben, és ez sokkal fontosabb szabály, mint a kézmosás.
Lukács evangélista olyan nem zsidó közösségeknek írja evangéliumát, akiknél nem volt jellemző a szegények segítése. A történettel arra buzdítja őket, hogy lépjék át korábbi hagyományaik határát és osszák meg javaikat másokkal. A rászorulók és a szegények támogatása a kezdetektől fogva hozzátartozott a keresztény közösség életéhez, és éppen ez volt az egyik jele annak, hogy valaki a krisztusi közösséghez tartozott.
Szívünk jóságának egyik jele az, ha az önzés határát átlépve, megosztjuk másokkal javainkat. Ne kényszerből, hanem önzetlen szeretetből tegyük ezt! Még a legkisebb jócselekedet is Krisztusnak tett jócselekedet.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus, hálás szívvel köszönöm meg azt a kegyelmet, amit a keresztségben kaptam. Segíts engem életem folyamán, hogy mindig az Atya kedves gyermeke maradjak! Lakjék bennem a Szentlélek, ő irányítsa cselekedeteimet és indítson tanúságtételre! Tisztíts meg engem a bűnbánat szentségében, hogy a lelki újjászületés pillanatában újra és újra átérezzem, hogy a mennyei Atya szeretett gyermeke vagyok!
Horváth István Sándor (Ph 88)
