Abban az időben Jézus így beszélt a tömeghez és a tanítványokhoz: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit magatok közül, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.”
Mt 23,1-12
Elmélkedés
Tartsatok bűnbánatot!
Keresztény hitünk és a kinyilatkoztatás szerint Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Ez az istenképiség, az Istenhez való hasonlóság jelenti emberségünk alapjait. Erre emlékeztet minket az emberré lett Isten, Jézus Krisztus. Akkor vagyunk valóban emberek, ha Istent hordozzuk magunkon és magunkban, arcunkon és szívünkben. Minden más csak képmutatás.
Jézus jól ismerte a farizeusokat és azt is tudta, hogy vallásosságuk mennyire felszínes, azaz látványos vallási cselekedeteikkel inkább az emberek elismerését keresik, mintsem Isten tetszését. Elismeri, hogy a farizeusok és az írástudók jól ismerik a mózesi törvényt, de ez az ismeret inkább elméleti, a gyakorlatban másként élnek. A mai evangéliumban Jézus azt kéri követőitől, tanítványaitól, hogy tetteikben ne kövessék azokat, akik a törvény hivatalos magyarázói. Mivel cselekedeteik nem felelnek meg annak, amit tanítanak, ezért nem szabad tetteiket utánozni! Jézus szerint az Isten iránti és az embertársak felé irányuló szeretet a legfőbb parancs. E kettős irányú szeretet soha nem maradhat meg elméletnek, hanem a gyakorlatban kell megvalósítani. Jézusnak tehát a farizeusok képmutatásával, kétszínűségével van gondja. A képmutatás ellenszere a bűnbánat és az alázat. A bűnbánó ember elismeri Isten előtt, hogy hibázott és megvallja bűneit. Nem tartja önmagát tökéletesnek, hanem Istentől kéri lelki tökéletesedéséhez a kegyelmi segítséget. Az alázatos ember nem önmagát, hanem Krisztust teszi az első helyre. Aki alázatos, az nem próbálja önmagát, saját értékeit vagy érdemeit felnagyítani, de hibáinak, bűneinek súlyát sem csökkenti. Az Isten előtti alázat azt jelenti, hogy nem kérkedek vallási cselekedeteimmel, hanem beismerem bűnösségemet.
A nehezen észrevehető farizeusi lelkület könnyen elhatalmasodna rajtunk, ha időnként nem tennénk fel önmagunknak a kérdést: Hogyan hallgatom Isten szavát? Megérinti-e szívemet, lelkemet? Indít-e a felebaráti szeretet gyakorlására? Indít-e Isten felé? Ha csupán a fülemmel hallgatom Isten szavát, aligha fogom megérteni lényegét, s aligha fog életemet alakító és átalakító erővé válni. Mindenekelőtt azt a jézusi felhívást kell meghallanom, amivel az Úr elkezdte működését: Tartsatok bűnbánatot! Ez a bűnbánat és a bűnbánat mögött meghúzódó alázat hiányzik a farizeusok magatartásából. És ha bennem nincs meg ez az őszinte bűnbánat és alázat, akkor én is csak egy farizeus vagyok. Jézus nagyon könyörtelenül beszél a farizeusokkal, amikor leleplezi álnokságukat és vakságukat. Ugyanakkor nagy irgalommal és könyörülettel beszél a bűnös, de bűnüket megbánó emberekkel.
Érdekes, hogy miközben Jézus tudja, hogy a bűnös bármelyik pillanatban megtérhet, – és erre jó példa a vele egy időben keresztre feszített gonosztevő megtérése halála előtt – tehetetlen a farizeusokkal szemben, akik tulajdonképpen elzárkóznak az isteni szeretet és irgalmasság elől. Jézus egykor sokat kért tanítványaitól és ma is legalább ennyit kér tőlünk, követőitől. Első kérése megtérésünket kívánja. A bűn az isteni szeretettől való eltávolodás, a szeretet hiánya. Orvosolni nem lehet másként, csak a szeretettel. Hiszem-e, hogy Isten képes kigyógyítani bűneimből a megbocsátás által? Enélkül csak a szégyen és a félelem marad. Jézus megtérésre és bűnbánatra hívó szava nem a fülemnek szól, hanem a szívemnek.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Istenem, add nekem a kegyelmet, hogy téged keresselek és felébredjen szívemben a vágy, hogy téged lássalak! Ne engedd, hogy bármi is megakadályozzon abban, hogy megpillanthassalak téged, s te rám emeld irgalmas tekinteted! Az üdvösség pillanata akkor köszönt be, amikor e két tekintet találkozik. Akkor találom meg a boldogságot, ha isteni irgalmad rám talál, s ezzel új élet kezdődik számomra. Hiszem, hogy a veled való találkozás változást hoz életembe, elhagyhatom a bűnös élet útját, s elindulhatok feléd a kegyelem, a szeretet és a hit útján.
Horváth István Sándor (Ph 88)
