A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt.
Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.
Mt 4,18-22
Elmélkedés
Az apostoli hivatás titkára és jelentőségére igyekszünk figyelni ma, Szent András apostol ünnepén. Az apostolok a Jézus személyében megvalósult üdvtörténeti események tanúi voltak az Úr földi életében, majd ezen események hirdetői lettek az Úr mennybemenetelét követően. Az apostoli hivatás, életmód és küldetés csak a Krisztushoz való viszonyban értelmezhető. Jézus az, aki kiválasztotta és meghívta őket, ő adott nekik megbízást a tanúskodásra és hatalmat küldetésük teljesítéséhez. Az apostolok életében nincs semmi egyénieskedés, nem a maguk útját akarják járni, hanem egészen átadják magukat Jézusnak. Mesterük nem egy könyvet, nem egy elméleti tanítást, nem egy újszerű eszmerendszert bízott rájuk, hanem azzal bízta meg őket, hogy azt hirdessék, amit az évek során vele átéltek, személyesen megtapasztaltak. Olyan tanúk ők, akik saját hitüket, azaz a megváltó Krisztusba, az ő halálába és üdvösségszerző feltámadásába vetett hitüket adták tovább.
Az apostoli igehirdetés hitelességét két dolog igazolja. Egyrészt az, hogy magától Krisztustól kapták küldetésüket. Másrészt: az Úr megígérte nekik és elküldte számukra a Szentlelket, hogy helyesen értelmezzék és hirdessék azokat az eseményeket, amelyeket Jézussal átéltek.
Ahogyan a Szentlélek egykor elvezette az apostolokat a teljes igazságra, ugyanúgy tárja fel előttünk is a Lélek az üdvtörténet és a megváltás titkát! Legyen bennünk is apostoli buzgóság!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Irgalmas Atyám! Beismerem, hogy sokszor eltékozlom a tőled kapott kegyelmi kincset, kegyelmi örökséget. Elszakítom magamat tőled és szeretetedtől. Elveszítem istengyermeki és emberi méltóságomat. A lelki sötétség pillanatában és a tőled való elszakítottság állapotában sem akarok elfeledkezni arról, hogy a gyermeked vagyok, mert mindig annak tekintesz. Adj erőt, hogy visszainduljak hozzád, akinél megtalálom a biztonságot, a boldogságot és a szeretetet! Ölelj magadhoz, Uram! Bocsáss meg nekem, Istenem! A te gyermeked vagyok.
Horváth István Sándor (Ph 88)
