Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
„Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak.”
Jn 5,24-29
Elmélkedés
A mai evangéliumban Jézus saját küldetéséről és az örök életről beszél. A következőket mondja: „Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van.” Majd pedig ezzel folytatja: „Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak.” E tanításból egyértelmű, hogy a halál után mindenki fel fog támadni. Földi élete során tett jó vagy rossz cselekedetei alapján az ember az üdvösségre vagy a kárhozatra jut. Az első az Istennel való örökké tartó boldogságot jelenti, a második egy Isten nélküli állapotot.
Halottak napja táján még a nem vallásos emberek is elgondolkodnak emberi sorsukon, a halálon, a túlvilágon. Hitünk szerint van túlvilág. Most abban a bizonytalanságban élünk, hogy nem tudjuk, hogy a túlvilági lét több vagy kevesebb az evilági életnél. A halál megmutatja majd nekünk, hogy még annál a kevéske pornál is kevesebb adatik nekünk, mint amivé testünk válik, vagy többet kapunk, mint amit az élet nyújtott számunkra. Ha létezik a pokol és a mennyország, a kárhozat és az üdvösség, akkor lesznek, akik kevesebbet kapnak és lesznek, akik többet kapnak. Márpedig hitünk szerint létezik, s mindenki oda jut, ahová törekszik, amit földi életének cselekedeteivel vagy éppen mulasztásaival megérdemel, illetve ahová Isten irgalma és igazságossága juttatja.
Az életben Istent keressük, a halálban és utána a feltámadásban megtaláljuk őt.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A halál tényével találkozva könnyen azt gondoljuk, hogy az életnek ezzel vége, s utána nem következik semmi. Hisszük, hogy Isten, aki életet ad minden embernek, képes arra, hogy új életet adjon a halál után. A mennyei Atya életet adott neked, amikor húsvétvasárnap feltámasztott, és új életet ad majd nekünk is, amikor feltámaszt minket az örök életre. Jézusom, hiszek feltámadásodban, s hiszem, hogy te vagy a halhatatlan Úr. Te vállaltad emberi sorsunkat, s életedet megosztottad velünk. Hozzád kötöm magam, hogy veled éljek, s részesüljek a feltámadásban. Segíts engem szüntelenül törekedni a mennyország, az örökkévalóság felé!
Horváth István Sándor (Ph 88)
