Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát, a magadéban meg nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod embertársadnak: „Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!”, holott a te szemedben gerenda van? Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és csak azután láss hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a szálkát!
Mt 7,1-5
Elmélkedés
Jézus hegyi beszédben mondott felszólítását olvassuk az evangéliumban: „Ne ítélkezzetek!” A mindennapi élethelyzetekben sok esetben előfordul, hogy véleményt mondunk valakiről vagy valaki viselkedéséről, cselekedetéről. Nem biztos, hogy bárki is kérdezte véleményünket, de mi fontosnak tartjuk azt közölni. És ekkor elmondjuk a véleményünket, amely sokszor bizony negatív, elítélő, s eszünkbe sem jut, hogy megbántjuk vele felebarátunkat. Önmagában a vélemény-nyilvánítással nem volna gond, de azzal már igen, hogy erkölcsileg minősítjük az illetőt vagy cselekedetét, egyértelműen kimondjuk, hogy az rossz. Pozitív ítéletet is meg szoktunk fogalmazni, de sajnos ritkábban. Minden ítéletalkotás mögött az áll, hogy azt gondoljuk, hogy jól ismerjük a cselekvő személyt és a körülményeket, s mi abban a helyzetben vagyunk, hogy helyesen tudjuk megítélni a történteket. Lássuk be: ítéleteink a legtöbb esetben elhamarkodottak, felületesek, túlzottan negatívak.
Valójában egyedül Isten ismeri legjobban az embert, a szívek mélyén húzódó emberi szándékokat és indítékokat. Egyedül neki van joga megítélni az embereket, mert ő igazságos. Óvakodjunk attól, hogy igazságtalan ítéleteket fogalmazzunk meg embertársainkról, hogy mi magunk is számíthassunk Isten igazságos, ugyanakkor irgalmas ítéletére!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg. Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük jelenlétedet más testvéreink között is! Tégy eggyé bennünket!
Horváth István Sándor (Ph 88)
