Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Mondom nektek: ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: Te esztelen!, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: Te istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.”
Mt 5,20-26
Elmélkedés
Az ószövetségi törvény szelleme sokszor ott lüktet az ereinkben, s ha valaki megbánt minket, azonnal visszavágunk. Jól megjegyeztük a „szemet szemért, fogat fogért” elvet, s ha kell, alkalmazzuk is. Hányszor halljuk másoktól vagy talán magunk is mondjuk: a sértés ne maradjon viszonzatlan. Ha valaki haragszik ránk, jogosnak érezzük, hogy mi se szívleljük őt. Ha bárki rosszul szól hozzánk, sokszor mi is mindjárt durván válaszolunk neki. Hová vezet ez a lelkület?
Amikor Jézus isteni tekintélyével törvényeket ad, akkor nem a régi törvények helyett ad újakat, hanem egy új szintre emeli a korábbi előírásokat. Az emberi észszerűség határait túlszárnyalják azon kérései, amelyekről a mai evangéliumban olvasunk. E tanácsok azt a célt szolgálják, hogy igyekezzünk mindenáron megőrizni a békességet embertestvéreinkkel, mert enélkül nem állhatunk Isten elé. Hamis vallásosság volna ugyanis úgy állni Isten elé, hogy közben haragot táplálunk szívünkben felebarátaink, embertársaink iránt. Ha készek vagyunk megbocsátani és kibékülni, mi is számíthatunk az isteni megbocsátásra. A békülékeny lelkület, a békesség szeretete nem a gyengeség jele, hanem a Jézus által ajándékozott boldogság útja. A bosszú, a harag és a visszavágás helyett Jézus azt kéri tőlünk, hogy bocsássunk meg. Milyen jó lenne, ha mindig a krisztusi szeretet törvénye szerint élnénk!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben!
Horváth István Sándor (Ph 88)
