Abban az időben, Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben”
Mt 5,1-12
Elmélkedés
Jézus hegyi beszédét fogjuk olvasni a következő napok során az evangéliumban. Ma a talán legtöbbször idézett, legismertebb részlet, a boldogság-mondások vannak soron. Szent Máté könyvében öt nagy beszéd található, amelyek közül az elsőt nyilvános működésének kezdetén mondta Jézus. A beszéd helye nyilvánvalóan egy magaslat, egy hegy lehetett. A hegyi beszédet közvetlenül megelőzi a tanítványok meghívása (vö. Mt 4,18-22), amiből arra is következtethetnénk, hogy kifejezetten a kiválasztott tanítványokhoz intézte Jézus szavait. A beszéd későbbi részeiből azonban kiderül, hogy nagyobb számú tömeg jelenlétében hangzott el. Az egykori hallgatósághoz hasonlóan mi is leülünk Jézus közelében a hegyen, hogy meghallgassuk tanítását.
A beszédet a nyolc boldogság vezeti be, amely számunkra ellentmondásosnak tűnően a szegényeket, a szomorúakat és az üldözötteket nevezi boldogoknak, valamint a szelídeket, az irgalmasokat és a békességszerzőket. A Jézus által hirdetett boldogságok megvalósítása az ember számára őszinte és tiszta gyermeki lelkületet és Isten felé való nyitottságot eredményez. Ha ezek szerint alakítom életemet, függetlenné válhatok a földi dolgoktól abban az értelemben, hogy nem azokban keresem a boldogságot, hanem képessé válok az Isten által adott igazi boldogság befogadására.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem, minden a végtelen szeretetedből származik, ezért mindenért hálát adok. Hálás vagyok azért, amit adtál, s amit elvettél. Hálás vagyok jó képességeimért és gyengeségeimért egyaránt. Hálás vagyok az örömért és szenvedésért. Hálás vagyok segítségedért és életem nehéz helyzeteiért. Hálás vagyok irgalmadért, s azért, hogy üdvözíteni akarsz. Uram, taníts meg hálásnak lenni! Taníts meg észrevenni a legkisebb dolgokat is az életben, akár tőled, akár embertársaimtól kaptam azokat! Taníts meg arra, hogy a hálámat mindig ki tudjam fejezni!
Horváth István Sándor (Ph 88)
