Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak.
Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a kovász átjárja az egész tésztát. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Beteljesedett, amit így jövendölt meg a próféta: „Megnyitom ajkamat, és példabeszédekben hirdetem azt, ami titok volt a világ kezdete óta.”
Mt 13,31-35
Elmélkedés
Amint az elmúlt héten több alkalommal is láttuk, Jézus szívesen beszélt példabeszédekben. Az Isten országáról szóló tanítása során különösen is alkalmazta ezt a beszédformát, hiszen az ember számára nehezen megragadható valóságról van szó. E példázatokkal szemléletes módon mutatta be Isten uralmának megvalósulását. A magvetőről szóló hasonlat azt szemléltette, hogy az isteni üzenet hogyan jut el az emberi szívekbe, hogyan kezd el növekedni és termést hozni.
A mai evangéliumban Jézus először a mustármag növekedéséhez hasonlítja a mennyek országát, azt jelezvén, hogy a kicsinyke ország az isteni közreműködésnek köszönhetően nagyra növekszik. A kovászról szóló hasonlat pedig azt jelenti, hogy az Isten országához tartozó emberek kovászként, élesztőként vannak jelen a világban és hatást gyakorolnak a világban élőkre.
Jézus azáltal von be minket Isten országába, hogy a példabeszéd állásfoglalásra késztet minket: vajon bennem megtörténik-e ez a növekedés? Növekszik-e bennem Isten örömhíre? Engedem-e, hogy az evangélium, a krisztusi igazság átformálja életemet és az Úrhoz tegyen hasonlóvá? Az ország növekedéséért nekem is tennem kell valamit, kovászként nekem is élesztő hatással kell lennem másokra. Magatartásommal Krisztus életét és tanítását adom tovább.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Életem Ura, Jézus Krisztus! Amikor a szentmisében a te szavadat hallgatom, a te irántam való szeretetedre gondolok. Amikor áldozatod megújul az oltáron, ismét csak a te végsőkig elmenő szeretetedre tudok gondolni. Amikor pedig a szentáldozásban magamhoz veszem testedet, akkor értem meg igazán, hogy mennyire szeretsz engem! Szeretettel hívsz, hogy testeddel táplálkozzak. Hálásan fogadom el hívásodat, hogy az Oltáriszentségben téged vegyelek magamhoz és bennem élj!
Horváth István Sándor (Ph 88)
