Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
Jn 20,24-29
Elmélkedés
Az evangéliumok csupán néhány jelenetet őriztek meg Tamás apostollal kapcsolatban. Ezek közül az egyik legérdekesebb, amikor Jézus elindul barátjához, Lázárhoz, akit feltámaszt a halálból. Ekkor Tamás nagy lelkesedésében azt mondja apostoltársainak, hogy „Menjünk, és haljunk meg vele!” (Jn 11,16). Kijelentésében benne van, hogy már sejti a tanítványi élet lényegét: együtt élni és halni a Mesterrel. Kész arra, hogy akár az életét is odaadja Jézusért, akit megismert. Jézus tanítványaiként nekünk is e cél felé kell haladnunk. Ha ővele élek a földön, halálomban is vele fogok találkozni, s ő fog feltámasztani az Istennel való örök életre.
Egy másik alkalommal, amikor az utolsó vacsorán Jézus az ő távozásáról beszél, Tamás megjegyzi: „Uram azt sem tudjuk, hová mész, hogyan ismerhetnénk hát az utat?” (Jn 14,4). E kérdés kapcsán fejti ki Jézus, hogy ő az út, aki az Atyához vezet. Tamás bátran kérdezett, ha nem értett valamit. Legyen nekünk is bátorságunk a szívünkben megfogalmazódó kérdésekkel Isten elé állni!
Harmadikként pedig említsük meg Tamás kételkedésének és megbizonyosodásának esetét, amelyet a mai evangéliumban olvasunk. Az embereket általában arcukról ismerjük fel. Tamás viszont nem Jézus arcát akarja bizonyítékként látni, hanem a sebhelyeket. Bizonyítékot akarván csupán a Jézus kezén, lábán, oldalán lévő sebeket említi és semmi mást. E sebek tehát a feltámadt Krisztus igazi ismertetőjegyei Tamás számára s az én számomra is.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! Te légy az utunk, aki elvezetsz minket az Atyához! Te vezess minket a szegények és nélkülözők felé, hogy szereteted képviselői legyünk köztük! Te adj nekünk erőt hitünk megéléséhez, megőrzéséhez, megvallásához és átadásához! Adj nekünk lelkesedést, amikor rólad teszünk tanúságot a világban! Alázattal, engedelmességgel és hűséggel akarunk téged követni, aki az örök életre vezető út vagy számunkra és minden ember számára.
Horváth István Sándor (Ph 88)
