Néhány írástudó és farizeus így szólt egyszer Jézushoz: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.” Jézus így válaszolt: „Ez a gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb van, mint Jónás. Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, hiszen ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.”
Mt 12,38-42
Elmélkedés
A mai evangéliumi részben szereplő farizeusok és írástudók jelet kérnek Jézustól, mégpedig olyan jelet, amely egyértelműen bizonyítja istenségét, illetve azt, hogy ő a Messiás. Jézus tanításai korábban már több esetben meglepetést okoztak nekik, mert sajátos tekintéllyel magyarázta a törvényeket. Gyógyításait érdeklődve figyelték, de érthetetlen, megmagyarázhatatlan maradt számukra, hogy milyen hatalom birtokában képes Jézus megszüntetni a betegségeket. Most még a csodás gyógyításoknál is egyértelműbb jelet követelnek. Vajon hitet ébresztene bennük, ha Jézus mutatna nekik jelet? Vajon hinnének-e benne, ahogyan a nép közül sokakban felébredt a hit? Nem tudhatjuk. Mindenesetre Jézus nem teljesíti kérésüket, mert úgy gondolja, hogy csodaváró és kíváncsi vágyaiknak nem szükséges eleget tennie.
Eljön majd az idő, amikor Jézus különleges jelet fog mutatni, a feltámadás jelét. És amint látni fogjuk, még ez sem fog mindenkiben hitet ébreszteni. Bűnbánatra szóló felhívása sem tetszett mindenkinek, és feltámadása sem lesz mindenki számára a hit forrása.
Jézus figyelmeztet minket, hogy a csodák kérése és várása önmagában hiábavaló. A nagy jel ugyanis már megadatott számunkra, s ez az Úr feltámadása. Nem kell újabbat kérnünk, hanem hinnünk kell a feltámadásban, a halhatatlanságban, az élet győzelmében a halál felett és az örök életben. Krisztus feltámadása hitet ébresztő jel számunkra.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy a Jó Pásztor, aki összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat. Te fáradhatatlanul indulsz az elveszett bárányok után és visszavezeted őket a közösségbe. Te ismered és nevükön szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. A kereszten életedet adtad a juhokért, minden emberért, értünk. Hívj napjainkban is fiatalokat szolgálatodra, akik téged követve egész életükkel a te szeretetedet közvetítik az embereknek, és a te tanításodat hirdetik! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
Horváth István Sándor (Ph 88)
