Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az (Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.
Mk 1,14-20
Elmélkedés
A következő napokban Jézus nyilvános működését tárják elénk az evangéliumi szakaszok. Amikor elkezdi hirdetni az Isten országáról szóló örömhírt, azonnal tanítványokat gyűjt maga köré és közösséget hoz létre. Ahol Jézus megjelenik, s ahol elhangzik tanítása, ott rögtön közösség formálódik, melynek középpontja Jézus személye. Ő élteti e közösségeket s azok minden tagját.
Abban az időben az volt a szokás, hogy a tanítvány keresett magának egy mestert, egy kiváló tanítót, akihez csatlakozott, s akitől tanulni akart. Jézus esetében ez éppen fordítva történt. Ő választott magának olyan személyeket, akikről úgy gondolta, hogy jó tanítványai lehetnek: először két testvérpárt, Pétert és Andrást, valamint Jakabot és Jánost. Meghívásuknál észrevesszük, hogy nem hagy nekik gondolkodási időt. E halászok nem mérlegelnek, nem kérdeznek jövőbeli feladataikkal kapcsolatban semmit, hanem azonnal döntést hoznak. Jézus meghívó, megszólító szavának oly ereje van, ami azonnali követésre indítja őket.
Miként egykor meghívta az Úr a halászokat, ugyanúgy ma is hív embereket, akiket új feladattal szeretne megbízni. Ha meghalljuk hozzánk szóló szavát, ne késlekedjünk, hanem örömmel csatlakozzunk hozzá, s mi magunk is vigyük hozzá azokat, akik az igazságot keresik.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te a történelmi idő egy bizonyos pontján megszülettél és beléptél az emberek számára élettérként szolgáló teremtett világba, jelen voltál a világ kezdetekor, a teremtéskor is. Az ég és a föld, Isten teremtetlen és teremtett világa, láthatatlan és látható világa az idő egy pontján összeér. Isten végtelen hatalma a te gyermeki gyengeségedben láthatóvá vált, Isten végtelen szeretete emberközelségbe került. A mi csodálatunk immár nem csak a teremtett világnak és a Teremtőnek szól, hanem neked, az Isten Fiának is, aki emberré lettél, s aki születéseddel újjáteremted a világot és elhozod minden ember számára az újjászületés lehetőségét.
Horváth István Sándor (Ph 88)
