Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni. Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.
Mk 8,11-13
Elmélkedés
Az elmúlt hetek során Jézus csodáit ismertük meg az evangéliumból, különösen is az ő csodás gyógyításait. Láttuk, hogy a csodákhoz két irányból kapcsolódik a hit: egyrészt a csodát megelőzi a hit, azaz a gyógyulni vágyó személy előzetesen kifejezi Jézusba, az Isten Fiába vetett hitét, másrészt a csodákat látva sok emberben hit ébred. Láttuk azt is, hogy a csodák jelek, amelyek Isten országának eljövetelét igazolják, valamint azt, hogy Jézus valóban Isten, hiszen emberi erő kevés volna ilyen tettek véghezviteléhez.
Mindezek után mi is meglepődünk a farizeusok kérésén, miszerint Jézus mutasson nekik égi jelet. Sem a gyógyítások, sem a kenyérszaporítás jele nem volt elég számukra. Feltehetően egy olyan újabb csodára gondolhattak, amely még egyértelműbben bizonyítja Jézus istenségét. Márk evangélista szerint nem a jószándék vezette őket, azaz nem a hitre szerettek volna eljutni az égi jel láttán, hanem próbatétel elé akarták állítani Jézust, aki reményeik szerint mégsem tudja igazolni előttük isteni hatalmát.
Aki egy csoda láttán nem hisz, annak lehet ezer csodát mutatni, akkor sem fog hinni. A farizeusok hitetlensége a mi Urunkat is elkeseríti, csalódást jelent számára. A tanulság talán az lehet számunkra, hogy ne kérjünk Istentől különleges dolgokat, rendkívüli csodákat, hanem vegyük észre napjainkban az ő cselekedeteit, mert ezek is csodák!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A változó világban az üdvösség reménye biztos pont az igazságot keresők számára. Te azt hirdeted, hogy Isten országa itt a földön már elkezdett megvalósulni. E tanítás fényében értjük meg, hogy azért térsz be a bűnösök házába, fogadod el meghívásukat, lépsz be életükbe, hogy elmondhasd nekik az isteni irgalomról szóló örömhírt. Jól tudod, hogy az Isten szeretetéről szóló tanítás a bűnösöket érinti, őket is megérintheti. Te azt tanítod, hogy az üdvösségre minden ember meghívást kap, és mindenki elnyerheti azt, aki megtér, azaz elhagyja a bűn útját és hisz benned, az üdvösség egyedüli közvetítőjében. Vezess minket az üdvösségre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
