A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.”
Mt 7,21. 24-27
Elmélkedés
A mai evangélium a hegyi beszéd befejező része. A beszéd a nyolc boldogsággal kezdődött, majd pedig Isten országának meghirdetésével, az új törvény, a szeretet parancsának ismertetésével folytatódott. Jézus imádkozni tanította az embereket (Miatyánk), beszélt nekik a helyes böjtről és a jószándékú adakozásról, a gondviselésben való bizalomról, az emberi ítélkezés feleslegességéről és a megbocsátás fontosságáról, és megmutatta az életre vezető szűk utat. A sokaság türelmesen, figyelmesen hallgatta őt, s közben eltűnődhettek az Úr szavainak igazságán. És akkor jön a beszéd lezárása, amelyre mindenki felkapja fejét, mert Jézus nem azt várja, hogy a csendes hallgatás után mindenki mondja vissza a hallottakat. És azt sem szeretné, hogy hazatérve az emberek újra és újra gondolkodjanak el a hegyen hallott beszéd témáin és annak tanulságát adják tovább másoknak. Jézusban az a vágy él, az az elvárása, hogy mindenki a saját életében valósítsa meg azt, amit hallott: éljen úgy, hogy általa is növekszik az Isten országa, a szeretet irányítsa szavait és cselekedeteit, gyermeki lelkülettel forduljon Istenhez, mint Atyjához, bízza életét az isteni gondviselésre, legyen megbocsátó embertársai felé.
Jézus egy példabeszéddel szemlélteti, hogy nem elegendő szavainak hallgatása, hanem tettekre kell váltani azt. Erről szól a homokra és a sziklára házat építő emberek története, az első háza és élete összeomlik, de a krisztusi tanításra alapozó és aszerint élő ember kiállja az élet viharait.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, irgalmas Istenünk! Te elindítasz és vezetsz minket adventi utunkon, amely a bűnbánat útja. Segíts minket, hogy bátran, félelem és aggodalom nélkül induljunk. Adventi utunk Betlehembe, a kis Jézushoz vezet, de bűneink akadályként állnak ezen az úton. El kell őket távolítanunk, hogy fel tudjuk szabadítani az utat és tovább tudjunk haladni. Irgalmadban bízva és megbocsátásodat kérve indulunk. Ébressz bennünk őszinte bűnbánatot, távolíts el szívünkből minden bűnt, hogy egyedül a te szeretetednek legyen helye szívünkben. Megtisztuló szívvel akarunk haladni feléd, megtisztult lélekkel szeretnénk megérkezni hozzád.
Horváth István Sándor (Ph 88)
