Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Lk 10,21-24
Elmélkedés
A mai evangéliumi részlet elénk tárja Jézus szívének mélységét és örömének okát. Ismerjük meg ezt az örömöt és engedjük, hogy bennünk is fellobbanjon! Korábban a tanítványok Jézus küldötteiként missziós útra indultak, most pedig visszatérve az útról, megosztják Mesterükkel tapasztalataikat, beszámolnak az emberek lelkesedéséről és szolgálatuk gyümölcséről. Jézus öröme abból fakad, hogy látja tanítványai sugárzó örömét. Meghallgatva élményeiket benne is öröm ébred, amely nem felületes, hanem egészen szíve mélyéről fakad, igazi ujjongás, amelynek forrása a Szentlélek.
A tanítványok részt vettek Jézus küldetésében, s lám, minden szavuk és cselekedetük éppolyan hatékony volt, mint Mesterüké. Az induláskor tisztában voltak saját képességeikkel és emberi korlátaikkal, ugyanakkor bíztak abban, akitől küldetésüket kapták. Hitték, hogy a Jézustól kapott erő és hatalom birtokában, olyan dolgokra lesznek képesek, amelyekre pusztán emberi képességeik birtokában aligha. A küldöttek nem képzett írástudók vagy bölcsességükről sokak által ismert személyek, hanem egyszerű emberek, akik azt hirdetik, amit Jézustól hallottak és azt teszik, amit Mesterüktől láttak.
Ha nem kérdőjelezem meg, hanem igazságként elfogadom mindazt, amit Jézus mond, rátalálok a hit útjára. Ha szívesen megteszem mindazt, amit Jézus kér tőlem, rátalálok az öröm útjára.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Te vagy az idő és a történelem ura, te teremtetted a világot és benne az embert. Te irányítod a világ eseményeit és gondviselő szereteteddel segíted az embereket. Te jól tudod, hogy mikor jön el valaminek az ideje. Te hívsz minket az örökkévalóságba, az örök életbe. Te határoztad meg, hogy meddig kellett az ószövetségi időkben várakozni a Megváltó jövetelére. Te jelölted ki a Megváltó jövetelének idejét és egyedül te tudhatod, hogy Krisztus mikor fog újra eljönni a világba. Istenünk, ma arra figyelmeztetsz minket, hogy eljött az advent, a várakozás, a készület ideje. Segíts minket, hogy lélekben megtisztulva, felkészülten várjuk az Úr születésének ünnepét!
Horváth István Sándor (Ph 88)
