Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.”
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40
Elmélkedés
Közös úton
A gyermek Jézus, Mária és József családi életéről nagyon keveset beszél a Szentírás. Az evangéliumokban olvashatunk Jézus születéséről, az ő templomi bemutatásáról, az egyiptomi menekülésről és hazatérésről, valamint Jézus megtalálásáról a templomban, ami tizenkét éves korában történt. Ezen a néhány eseményen kívül semmit nem jegyeznek le az evangélisták az ő közös életükről, az Egyiptomban, majd pedig visszatérvén a Názáretben töltött mindennapjaikról. Bár az evangélisták célja nem a Szent Család életének bemutatása volt, a mai részlet ad számunkra némi támpontot ehhez. A Szent Család ünnepének evangéliuma a jeruzsálemi templomba vezet minket, ahol az újszülött bemutatása történt a születése utáni negyvenedik napon. A történettel fogunk még találkozni Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án. A jelenetet Lukács evangélista azzal zárja, hogy József és Mária „mindent az Úr törvénye szerint végeztek el” Jeruzsálemben, majd visszatérnek Názáretbe. Bár ez a kijelentés ezen a helyen az ilyenkor szokásos szertartásokra vonatkozik, mégis bátran állíthatjuk, hogy az ő egész életükre vonatkozik, azaz Isten törvényeinek tiszteletben tartása, a mindenható Isten akaratának teljesítése jellemezte egész életüket. Mária és József hűséggel teljesíti azt a hivatást, amit Isten az üdvösség rendjében kijelölt számukra, és természetesen Jézus egész életére is jellemző a mennyei Atya akaratának való feltétlen engedelmeskedés.
Néhány napja ünnepeltük karácsonyt, Jézus Krisztus születését. Az ünnep lényegét, titkát így fogalmaztuk meg: Jézus születésével az isteni szeretet jött el az emberek világába, a mi világunkba. A szeretetnek otthonra van szüksége. A szeretetnek családra van szüksége, hogy otthonra találjon. A mindenható Istennek az volt a szándéka, hogy Jézus emberi családban szülessen meg, a szeretet egy családban jöjjön el a világba. Istennek szüksége volt egy családra, hogy megszülessen.
A mai ünnepen a Szent Család áll példaként a boldogságra vágyó családok előtt. Boldog családi élet. Milyen egyszerűen hangzik ez a mondat. De létezik egyáltalán boldog családi élet? A házasság előtt álló fiatalok akarnak valaha boldog családi életet? A mai fiatalok ugyanis inkább a szórakozást keresik, mintsem a boldogságot. Lehet, hogy sok cselekedetük valamiféle örömet okoz nekik, de ez az öröm gyorsan mulandó. Az igazi boldogság ennél sokkal tartósabb örömöt jelent.
A házasságra készülő jegyeseknek meg kell érteniük, hogy jövőjük akkor lesz boldog, kapcsolatuk akkor válik családi szeretetkapcsolattá, szeretetközösséggé, ha megmaradnak a közös úton. Ha külön utakon kezdenek el járni, kapcsolatuk menthetetlenül megromlik, szinte teljesen tönkremegy. Sok család esetében a gyermekek is külön utakon járnak. Többet vannak a nagymamánál, mint odahaza, vagy pedig otthon teljesen egyedül vannak. A gyermekek egyedül maradását mind fizikai értelemben is vehetjük, de átvitt értelemben is igaz: egyedül maradnak, mert nem tapasztalják, hogy a szüleik melléjük állnának, törődnének velük, gondoskodnának róluk, segítenék őket.
A mai családoknak dönteniük kell: Jézussal vagy Jézus nélkül járják életútjukat. Talán sok mai család boldogtalanságának az az oka, hogy Jézus nincs velük. Ilyenkor érdemes megkeresni őt, hogy Jézussal folytassák közös útjukat.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus, taníts bennünket a szeretetben való folyamatos, állandó növekedésre! Tanítsd a szülőket a felelősségvállalásra, a felelősségteljes gyermeknevelésre és a problémák szeretetben való megoldására! Indíts minden családot arra, hogy helyet adjanak otthonukban Istennek és bekapcsolódjanak az egyházi közösség nagy családjának életébe! Fogadják el a családok az Egyház segítségét és szolgálatát, hogy tanúságot tudjanak tenni Istenről, mint a családi értékek és boldogság igazi adományozójáról!
Horváth István Sándor (Ph 88)
