Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.”
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Lk 2,22-35
Elmélkedés
Amikor valami természetfeletti dolog történik velünk, amit Istennek, az ő beavatkozásának tulajdonítunk, akkor emberi értelmünket csodálat, szívünket áhítat és hála tölti el. Elcsodálkozunk azon, hogy méltatlanságunk ellenére is jót tesz velünk Isten, megköszönjük neki a váratlanul és jókor jött tanácsot vagy segítséget.
A mai evangélium Mária és József ámulatáról, csodálkozásáról számol be, amely eltölti őket. Ők nem külső szemlélői valamely csodás eseménynek, hanem részeseivé válnak a csodának, a Megváltó születésének. Isten rendeléséből ők az események részesei, mozgatói, aktív szereplői. Az ő személyes, emberi közreműködésük is szükséges ahhoz, hogy a megváltás műve megvalósulhasson. Mária a világra hozza a Megváltót, Jézust, József pedig védelmezi a gyermeket és anyját. Mindketten teljesítik azt a feladatot, hivatást, amit Isten kér tőlük.
Mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a megtestesülés titkát, Isten emberré válásának titkát úgy éljük át, mint Mária és József, de ne álljunk meg mi se a csodálkozásnál és az ámulatnál, ne maradjunk csupán szemlélői az eseményeknek, hanem hirdessük az örömhírt, mint az angyalok, fejezzük ki hódolatunkat, mint a pásztorok és a bölcsekhez hasonlóan mi is vigyünk ajándékot az Úrnak, s ez az ajándék szívünk őszinte szeretete legyen!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Örök Atyának egyszülött Fia, Jézus Krisztus! Imádlak téged és felajánlom neked mindazt a tiszteletet, amellyel az angyalok és a pásztorok körülvettek a betlehemi istállóban. Köszönöm az irgalmasságot és a szeretetet, ami arra vezetett téged, hogy magadra vedd a mi emberi gyengeségeinket. Neked szentelem magam, hogy elnyerjem a gyermeki lelkületet, amely nélkül nem juthatunk el a mennybe. Rombold le bennem a gőgöt, az ellenszegülést, az önszeretetet és a hiú vágyakozást. Add nekem az alázatosság, az engedelmesség, a tisztaszívűség és a szent akaratodra való ráhagyatkozás lelkületét!
Horváth István Sándor (Ph 88)
