Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Mt 10,17-22
Elmélkedés
Szent Istvánt, az Egyház első vértanúját ünnepeljük a mai napon, akinek halála még az apostolok halálát is megelőzte. István vértanútörténete az egyetlen, amely a Szentírásban szerepel, mégpedig az Apostolok Cselekedeteiben.
Szent Ágoston püspök többször is megemlékezik róla prédikációiban, párhuzamba állítja például Jézus születését István mennyei születésével. Ágoston nagyon szépen rávilágít István diakónus lelkületére, amikor arról tanít, hogy István bár kemény beszédet intéz az őt elítélni készülő főtanácshoz és „kemény nyakúaknak és körülmetéletlen szívűeknek” nevezi őket, ugyanakkor a szívében hordozza őket és szeretettel imádkozik értük. Bár a zsidók a kőtáblákba vésett törvény alapján köveket ragadnak, hogy halálra kövezzék, István utolsó leheletéig ragaszkodott az emberi szívekbe vésett krisztusi törvény, a szeretet és a megbocsátás parancsához. A halála előtti pillanatokban István először önmagáért imádkozik: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”, majd pedig azokért, akik halálát okozzák: „Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül!” Halálában tehát István a szenvedő Krisztust utánozta, aki a kereszten imádkozott a neki szenvedést okozókért és a mennyei Atyának ajánlotta lelkét.
Szent István vértanú példája segítsen miket, hogy halálunk óráján mi is ki tudjuk mondani a megbocsátás szavát és Isten kezébe helyezzük örök sorsunkat, neki ajánljuk lelkünket.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Karácsony ünnepe, a Megváltó születése megerősít bennünket arról, hogy te szeretsz minket. Szeretetből küldted el Jézust emberi világunkba. Elküldted őt, hogy levegye álarcainkat és a gyermek Jézus szemének tükrében meglássuk igazi önmagunkat. Elküldted, hogy örömöt, reményt, fényt, boldogságot és szeretetet hozzon nekünk. Örömmel fogadjuk karácsonyi szeretet-ajándékodat, a tökéletes ajándékot, a te egyetlen és egyszülött Fiadat, Jézust, a mi Megváltónkat! Köszönjük neked, Istenünk, a megváltást!
Horváth István Sándor (Ph 88)
