Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”
Lk 1,57-66
Elmélkedés
A hónapokig tartó némasága alatt az írótábla segítségével Zakariás sokat beszélgethetett feleségével, Erzsébettel. Elmondhatta neki az angyal megjelenését a jeruzsálemi templomban, így azt is, hogy az isteni küldött utasítása szerint a születendő gyermeknek a János nevet kell adni. Amikor tehát eljön a körülmetélés és névadás napja, férjének némasága miatt Erzsébet közli a jelenlévőkkel, hogy a gyermek neve János. Ez ugyan szembement a rokonság elképzelésével, de megegyezett Isten tervével. Zakariás ekkor írásban erősítette meg ezt, majd pedig bizonyára szavakkal is elmondta, hiszen ekkor megnyílt az ajka és újra tudott beszélni.
A történetet olvasva elcsodálkozunk azon, hogy Zakariás mennyi komoly leckét kapott. Isten nem megszégyeníteni akarta ezt az idős embert, de megtanította arra, hogy Isten szavát mindig komolyan kell venni. Bármennyire is hihetetlen számunkra, amit Isten ígér, az be fog teljesedni. Bátran bízhatunk abban, hogy amit Isten közöl az emberrel, az valóra fog válni, s a kiválasztott személynek nincs joga abban kételkedni. A némasággal Zakariás megkapta büntetését hitetlenségéért, de ez a büntetés megszűnt, amikor Isten szava beteljesedett, a gyermek megszületett.
Zakariás esetéből érdemes megtanulnunk, hogy mindig bízzunk Isten kijelentéseiben. Ne hitetlen ellenvetésekre nyissuk ki szánkat, hanem Isten magasztalására!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Jöjj el népek várakozása, Jézus Krisztus, örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel. Nagy szükségünk van tanácsra, segítségre, oltalomra. Ha saját erőnkből akarunk választani jó és rossz között, könnyen tévedésbe esünk, s észrevétlenül becsapjuk magunkat. Ha jók szeretnénk lenni, hiányzik belőlünk az erő és a bizalom. Amikor szembe akarunk szállni a gonosszal, gyakran gyengének bizonyulunk és alul maradunk. Jöjj, Urunk, és világosítsd meg a téged keresők útját! Jöjj és ébressz új reményt a csalódottakban! Jöjj és adj örömöt minden embernek!
Horváth István Sándor (Ph 88)
