Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért otthonába.
Lk 1,46-56
Elmélkedés
A szerdai elmélkedésben említettük, hogy a születendő gyermek, a Megváltó nem csak Mária számára ajándék Istentől, hanem az egész emberiség számára is. A mai evangéliumban Mária Istent magasztaló imádságát olvassuk, amely egyrészt az ő személyes hálaadása, hogy anya lehet, másrészt az egész emberiség nevében is hálát ad Istennek azért, hogy elküldi a világba a Megváltót.
Mária imája két gondolat körül forog: Isten hatalmát és irgalmát magasztalja. Isten végtelen hatalma abban mutatkozik meg, hogy bárkit, tehát a kicsinyeket is képes naggyá tenni, az alázatosakat is fel tudja emelni. Isten feje tetejére állítja az emberi vélemények és értékelések rendjét. Ami nekünk nagynak, értékesnek, magasztosnak tűnik, az Isten számára teljesen értéktelen.
Isten irgalma pedig abban érhető tetten, hogy új lehetőséget ad a bűnösöknek. Az alázatos és bűnbánó ember elismeri hibáját és kifejezi készségét, hogy jó útra tér. Ettől kezdve Isten nem az ő múltját nézi, nem régi életének bűneit veti újra és újra a szemére, hanem segíti őt a jóban való kiteljesedésben. Aki olyan bizalommal fogadja a Megváltót, mint Mária, az nem vész el örökre, hanem az örök életre jut, mégpedig nem elsősorban saját érdemei miatt, hanem Isten irgalmasságának köszönhetően.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te azért jöttél el bűnös emberi világunkba, hogy megmutasd számunkra a bűntől való szabadulás útját. Nélküled soha nem találnánk rá a bűnbánat útjára. Nélküled nem találnánk rá a mennyei Atya szeretetére. Te adod nekünk az adventi időt a bűnbánat idejeként. Jöjj el, Urunk, és érints meg minket szereteteddel! Jöjj és bocsáss meg nekünk, akik nem halogatjuk tovább bűneink beismerését, hanem a bűnbánat egyenes útján indulunk most feléd. Születésed, jöveteled nagy változást hozott egykor a világba. Te képes vagy megváltoztatni az embert. Képes vagy a bűnösöket szentté változtatni. Hozz változást az én életembe is!
Horváth István Sándor (Ph 88)
