Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.”
Mt 11,16-19
Elmélkedés
Jézus egy játszótérre vezet minket a mai evangéliumban. A bibliai időben talán a piacon időztek a gyerekek, de számunkra könnyebb elképzelnünk az esetet, ha egy város játszóterére gondolunk. Mindenütt gyerekek, de nem törődnek a játékszerekkel, sem egymással. Valaki felveti unatkozó társainak: Játszunk esküvőt! Szóljon a furulya és mindenféle hangszer, s táncoljon mindenki! Azonban az ötletért senki sem lelkesedik, mindenki unatkozva üldögél tovább. Játszunk temetést! – hangzik el a következő felvetés! Énekeljünk gyászdalokat és sírjon mindenki! Ezért sem rajong senki. Egészen furcsa a jelenet, mert a gyerekektől mást várnánk. Melyik gyerek ne szeretne játszani?
A furcsa példázatot Jézus Keresztelő Jánosról mondja, illetve saját személyére is vonatkozik. Egyesek számára ugyanis teljesen mindegy, hogy kitől hangzik el egy Istentől jövő üzenet, tanítás, felszólítás, ők nem hallgatnak senkire, nem lehet őket sem táncra, sem sírásra késztetni. Keresztelő János a maga szigorú életmódjával és olykor szinte fenyegető hangnemmel szólította fel a népet a bűnbánatra. Jézus ugyanezt szelíd hangon tette, mégpedig a mennyei Atya megbocsátó szeretetét, végtelen irgalmát hirdetve. Egyeseknél mindkét módszer kudarcot vallott, nem hozott eredményt.
Az advent bűnbánati idő a mi számunkra. Ébred-e bennem őszinte megbánás bűneim miatt?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Istenünk! Az advent a megújulás, a lelki megtisztulás ideje számunkra. Nem tisztíthatjuk meg önmagunkat, erre egyedül te vagy képes. Tőled kérjük a megtisztulást, az újjászületést. A megbocsátás, amely által újra békében és szeretetben élünk veled, nem a mi erőfeszítésünk eredménye és nem a mi érdemünk, hanem a tiéd, aki bennünk élsz. A te csendes, türelmes, kitartó munkálkodásod éppen a mi lelki megtisztulásunkban mutatkozik meg leginkább. Segíts, hogy irgalmad megérintse lelkünket az advent folyamán, hogy lelkileg újjászületve és az újjászületés örömével várjuk a Megváltó érkezését!
Horváth István Sándor (Ph 88)
