Abban az időben Jézus így nyilatkozott Keresztelő Jánosról: Bizony mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mindmáig erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg. A próféták és a törvény Jánosig mindannyian ezt jövendölték. Ha tudni akarjátok, Illés ő, akinek el kell jönnie. Akinek füle van, hallja meg!
Mt 11,11-15
Elmélkedés
Az evangéliumokban több helyen találkozunk azzal, hogy Jézus megdicséri valakinek a hitét, buzgóságát vagy éppen nagylelkűségét. Az ilyen elismerések sorába tartozik a mai részben elhangzó kijelentése: „Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál.” Az Istentől kapott küldetést elfogadó és teljesítő ószövetségi személyek valamennyi ismérve megtalálható Jánosban: Istennek engedelmeskedő ember, az isteni üzenetet hitelesen hirdető próféta, életmódjában szegény és szerény, a tanításban tekintélyes és határozott, a bűnbánatra hívásban erőteljes és bátor, s végül az igazság kimondásáért vértanú.
Jézus szavai szerint még Jánosnál is nagyobbak lehetünk, persze nem a magunk erejéből. Ha emberi képességeinkre és következetességünkre hagyatkoznánk és hiányozna belőlünk a helyes irányt mindig és biztosan megmutató alázat, akkor életünk hajója zátonyra futna a túlzott önbizalom miatt. A lelki élet ott kezdődik, hogy elfogadjuk Istentől rendelt hivatásunkat és a tőle kapott szeretetet.
Akkor válhatunk jókká, ha a jóságos Isten gyermekeinek tartjuk magunkat és engedelmeskedünk neki. Akkor válhatunk szentté, ha teljesítjük a szent Isten parancsait. Akkor válunk képessé a szeretet önzetlen gyakorlására, ha Isten szeretete sugárzik belőlünk. Mindez Isten nagyszerű munkája bennünk, az ő kegyelmi segítsége, hogy az üdvösségre jussunk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te belépsz emberi világunkba, hogy jöveteleddel és jelenléteddel megújítsd életünket, örömet és békességet hozz nekünk. Emberré válásod ténye elgondolkodtat minket: mivel érdemeltük ki és méltók vagyunk-e arra, hogy így mutasd ki végtelen szereteted irántunk? Nem emberi érdemeink jutalmaként történt mindez, hanem azért, mert letértünk Isten útjáról, a szeretet és a bizalom útjáról, és te így akarsz minden embert visszavezetni a helyes útra. Bűneink, Istentől való elfordulásaink, engedetlenségeink és hűtlenségünk térített le minket az útról. Segíts minket, Urunk, hogy felhagyjunk bűneinkkel és engedjük, hogy az irgalmas Atya magához vonzzon bennünket!
Horváth István Sándor (Ph 88)
