Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!” Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind meggyógyultak.
Mt 14,22-36
Elmélkedés
Jézus csodái soha nem öncélúak, tehát nem azért teszi őket, hogy dicsőítsék őt az emberek. A csodák egyrészt a mennyei Atya szeretetét fejezik ki, tehát az Atyát akarja megdicsőíteni Jézus a gyógyításokkal. Másrészt az a szándéka, hogy hitet ébresszen az emberekben.
Milyen szándék vezette az Urat, amikor a víz tetején járt? Itt is csodáról van szó, azaz olyan cselekedetről, amire ember nem képes. Tanítványai Mesterük nélkül indulnak el, hogy átevezzenek a Genezáreti-tó túlsó partjára. Az ellenszél és a hatalmas hullámok próbára tették erejüket. Jézust viszont mindezek nem akadályozták meg abban, hogy a víz tetején járva kövesse őket, közeledjen feléjük. Talán be akart szállni a bárkába? Aligha, hiszen éppen azt mutatja meg, hogy tud a víz tetején is járni, nem vonatkoznak rá a természeti törvények. Mi lehetett Jézus szándéka? Miért járt a víz tetején, amikor tudhatta, hogy megjelenése félelmet fog kelteni még övéiben is? A vízen járás esetében sem öncélú csodáról, nem magamutogatásról van szó. Jézus az ő istenségét igazolja apostolai előtt e tettével és hitet akar ébreszteni bennük. Olyan jelet mutat, amely alapján valóban hihetnek abban, hogy ő Isten. A hitébresztés szándékát megerősíti Péter esete, aki kicsinyhitűsége és kételkedése miatt süllyedni kezd, de Jézus megmenti őt.
Kételkedéseimben Jézus segítségemre siet, hogy megmentsen.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! A te nevedben gyűlünk össze vasárnaponként a templomban, hogy szavadat hallgassuk és részesedjünk áldozatodban. Mindkettő kincs és forrás számunkra. Együtt keressük az Isten országát és közösen építjük azt. Örömhíred alakítson minket élő közösséggé, amely hirdeti tanításodat. Örömhíred minden emberhez szól, ezért nem csupán annak befogadására törekszünk, hanem annak továbbadására is. Adj nekünk buzgóságot, hogy országod lelkes munkásai legyünk! Az üdvösséget Isten kegyelméből és irgalmából nyerjük el, de tudjuk, hogy nekünk is tennünk kell érte. Nevelj minket az engedelmességre és a szeretet gyakorlására!
Horváth István Sándor (Ph 88)
