Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.
Mt 13,54-58
Elmélkedés
Az ószövetségi könyveket olvasva könnyen észrevehetjük, hogy a próféták különleges szerepet töltöttek be a közösségen belül. Azzal a tudattal léptek fel, hogy Istentől kaptak meghívást az ő üzenetének hirdetésére. Különféle jelképes cselekedeteket hajtottak végre, amelyekből a nép könnyen érthetett. E szimbolikus tettek szervesen kapcsolódtak a próféta életéhez, életviteléhez. Ebből következik, hogy az igehirdetés nem független az igehirdetőtől, nem a személyen kívül álló dolog, hanem hozzá kapcsolódik, megéli és életével megvalósítja mindazt, amit Isten rábíz.
Jézus a legteljesebb értelemben próféta, hiszen életével valósítja meg és cselekedeteivel bizonyítja azt az igazságot, aminek a hirdetésével a mennyei Atya megbízta. Elutasítása az isteni akarattal való szembeszegülést jelenti. Erre példa a názáretiek esete, amiről a mai evangéliumban olvasunk. Jézus itt is azt hirdeti, mint a többi városban. Ugyanolyan csodás cselekedeteket tenne itt is, de ennek akadályává válik a názáretiek hitetlensége. Azt gondolják, hogy jól ismerik Jézust. Saját elképzeléseik, előítéleteik korlátaiból nem képesek kilépni, s emiatt a hitetlenség bezárja őket.
Engedem-e, hogy Jézus nekem is valami újat tanítson? Új dolgot tegyen velem? Új úton, a hit útján indítson el? Meghallom-e, megszívlelem-e nekem szóló szavát?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Hiszem, hogy velem vagy mindig, velem vagy életem nehéz helyzeteiben, velem vagy még a kísértések idején is. A gonosz az ellenkezőjét akarja elhitetni velem, s azt a gondolatot ébreszti bennem, hogy magamra hagytál, nem törődsz velem. Bukásaim és eleséseim figyelmeztetnek, hogy újra és újra bizalommal forduljak hozzád és segítségedet kérjem. Segíts, hogy a legnehezebb kísértések idején is a te arcodra tekintsek, a te tekinteted keressem, a te kezed után nyúljak, s a te szívedre hajoljak! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
Horváth István Sándor (Ph 88)