Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
Mt 18,21-19,1
Elmélkedés
A testvéri figyelmeztetés, amiről a tegnapi napon olvastunk, az emberek közötti kiengesztelődést szolgálja a keresztény közösségben. A kiengesztelődés és a megbocsátás gondolatát folytatja a mai evangéliumi részlet. Jézus példabeszédet mond egy királyról, aki rendkívül nagy összegű tartozását engedi el egyik szolgájának. A király nagylelkűsége azonban nem érinti meg túlzottan a szolgát, aki bántalmazni kezdi azt a szolgatársát, aki egészen kicsiny, az ő korábbi tartozásánál összehasonlíthatatlanul kisebb összeggel tartozik neki, és követeli tőle annak megadását. Kicsinyes és könyörtelen viselkedésén érthető módon felháborodik a többi szolga, majd természetesen a király is, aki visszavonja korábbi döntését, mégsem engedi el a szívtelen szolga adósságát.
A példázat természetesen nem az adósságrendezés módjával kapcsolatban ad útmutatást, hanem a megbocsátásról tanít, miként azt a bevezető kérdés és a befejezés egyértelműen elárulja. Hányszor kell megbocsátanunk embertársunknak? – kérdezi Péter apostol és tesszük fel mi is ugyanezt a kérdést. Az Úr Jézus azt javasolja, hogy mindig gondoljunk Isten nagylelkűségére, aki mindig megbocsát. Nem számolja vétkeinket, hanem újra eltörli azokat a szentgyónásban. Az irgalmas és nagylelkű Istent kövessük, amikor megbocsátunk embertársunknak. Tegyük ezt azért, nehogy kizárjuk magunkat Isten irgalmából.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Erőt vesz rajtam a csüggedés, amikor csalódást okoznak az emberek, terveim kudarcba fulladnak vagy váratlan események forgatják fel életemet. Ilyenkor a legszívesebben elmenekülnék a világból, az emberek elől. Bezárkóznék a magam kis világába, hogy egyedül legyek. De te nem hagysz magamra, hanem mellém állsz, tanítasz és megismerteted önmagadat előttem. Vezess engem vissza az emberi közösségbe, tanítványaid, követőid közé! Vezess engem az Atya közelébe, hogy a vele való kapcsolatomat helyreállítsam!
Horváth István Sándor (Ph 88)
