Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki – és írj nyolcvanat. Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.”
Lk 16,1-8
Elmélkedés
Jézus példabeszéde a gazdagok világát mutatja be. Szavait tanítványaihoz intézi, akik ugyan nem tartoztak a társadalom tehetősebb rétegéhez, de ismerhették azt. Jézus korában a munkások napi bére egy dénár volt. A száz korsó olaj vagy a száz véka búza ennél jóval nagyobb értéket jelentett. Akik a példázatban szereplő gazdának tartoztak, azok nem kétkezi munkások lehettek, hanem például üzletelő kereskedők. Jézus beszéde bepillantást enged a gazdagok világába, amelyet az ügyeskedés, egymás becsapása és szélhámosság jellemez. Nem feltétlenül minden gazdag emberre jellemzőek mindezek, de a történetben szereplőkre igen. Az intéző belenyúl a gazdagok amúgy is kétes ügyleteibe, hogy a maga javára fordítsa a helyzetet. A példázat végén Jézus nem az ő ravaszságát és becstelenségét dicséri meg, hiszen valóban kárt okozott, csupán előrelátását, hogy jövőjét akarja biztosítani barátok szerzésével. Az újabb csalást nem helyesli Jézus.
Hogyan gondolkozzon a keresztény ember, a „világosság fia” a vagyonról? Hogyan használja azt? A vagyon, a tulajdon nem örök érték. Ezen a világon használjuk, de a halál mindenkit megfoszt tőle. A vagyonnak az adja meg az értékét, ha az ember szétosztja azt, segíti vele a szegényeket és így barátokat szerez magának. Nem a hála miatt teszi ezt, hanem mert az igazságosság ezt kívánja.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Földi életed során cselekedeteiddel az Atya szeretetét tetted láthatóvá az emberek számára. A szeretet tanítását hirdetted és csodáid az isteni szeretet jelei voltak. Vezess minket az Istennel való találkozásra, amely felébreszti bennünk a szeretetet és megnyitja szívünket embertársaink számára. A te isteni szeretetedet utánozva megértjük, hogy a szeretet nem külső parancs, hanem a szívünkbe írt törvény. Megértjük, hogy a szeretet hitünk következménye. Segíts minket, hogy a szeretet gyakorlása tegye hitelessé hitvallásunkat!
Horváth István Sándor (Ph 88)
