Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők– hiszen a tied mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd –, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a világban maradnak. Én most hozzád megyek.”
Jn 17,1-11a
Elmélkedés
Jézus főpapi imájának szokás nevezni azt a részt, amelyet a következő napokban olvasunk az evangéliumban. Az ima az utolsó vacsorán hangzott el, közvetlenül az apostolokhoz intézett búcsúbeszéd után. Jézus kifejezetten az Atyához szól, hozzá imádkozik, de szavainak fültanúi az apostolok. Korábban Jézus mindig félrevonult, amikor az Atyához akart imádkozni, az ő Atyjával akart beszélni. Előfordult, hogy az egész éjszakát imádságban töltötte, de ennek nem voltak sem az apostolok, sem a tanítványok, sem más emberek a tanúi. Most viszont az általa választottak jelenlétében imádkozik, tehát akarja azt, hogy övéi hallják imáját.
Az ima fontos teológiai kijelentést tartalmaz arról, hogy Jézus az Isten Fia. Az Atya Fiának tekinti magát, aki küldetésének hűséges és engedelmes teljesítésével, azaz a szenvedés és a halál vállalásával dicsőséget szerez az Atyának. A Fiú azt kéri az Atyától, hogy önfeláldozása után az Atya is dicsőítse meg őt. Itt a feltámadásra kell gondolnunk, pontosabban a feltámasztásra, mint az Atya cselekedetére.
Jézus imádsága annak mintája, ahogyan az Atyához imádkoznunk kell. Úgy tekintünk Istenre, mint szerető és gondviselő Atyánkra, akihez bátran fordulhatunk kéréseinkkel. Főként akkor, ha keresztény életünk dicsőséget szerez Istennek.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Köszönjük neked azt a tanítást, amely lehetővé tette számunkra, hogy jobban megértsük az Atya akaratát. A Szentlélek világosítsa meg értelmünket, és adjon nekünk erőt mindannak megvalósítására, amit Isten kér tőlünk. Máriához, édesanyádhoz hasonlóan nem csak hallgatni szeretnénk téged, hanem bátran vállalkozunk követésedre és a tanúságtételre. Segíts minket, hogy hitünket minden helyzetben bátran megvalljuk! Segíts, hogy mindig hűségesek maradjunk hozzád és földi életünk után eljussunk a mennyországba!
Horváth István Sándor (Ph 88)
